Angela Merkel 16 éven keresztül vezette Németországot és Európát. Egy kőkommunista lelkész lányaként nevelkedett fel az NDK-ban, ahol fizikusi diplomát szerzett és kutatói pályára készült, írja Schmidt Mária. A szocializmus összeomlása, a szovjet birodalom és vele az NDK kimúlása a politika felé fordította a figyelmét – írta Schmidt Mária.

– Rövid kitérő után a Kereszténydemokrata Unió (CDU) soraiban találta meg a helyét, ahol alig volt rajta kívül fiatal keletnémet nő, hiszen a politizáló, ellenzéki mozgalmárok inkább a zöldek (Bündnis 90/Die Grünen), illetve a szocialisták (SPD) irányába tájékozódtak. Az országegyesítő, tekintélyes és képességes Kohl kancellár, a CDU vezetője felkarolta a fiatal, ambiciózus és mindenekelőtt hataloméhes Merkelt és addig egyengette az útját, míg az hátba támadta és megpuccsolta. A 2003-as iraki háborúban az akkori kancellárt, Gerhard Schrödert is elárulta, amikor a háborúra nemet mondó német–francia állásponttal szemben az amerikai sajtóban kiállt Bush légből kapott, vagyis hazug érvekre támaszkodó agressziója mellett, írja Schmidt Mária.
Ezzel másodszor is bizonyította alkalmasságát.
Merkel érzelem nélküli, szívtelen, hideg, kegyetlen, pragmatikus, bosszúálló hatalompolitikus volt. Nem vezette Németországot, illetve Európát, mert hiányzott belőle az ahhoz szükséges képzelőerő, kreativitás, elhivatottság. Ő menedzselte a dolgokat. Belefulladt a napi politikába, álláspontját, véleményét a fókuszcsoportok és közvélemény-kutatások eredményeihez igazította. Ezért aztán minden olyan döntést végzetesen elhibázott, aminek közép-, illetve hosszú távú következményei lettek. Nem vállalt rizikót, minden konfliktust a homokba futtatott, lekerekített, letompított. Vezérelve: az utánam a vízözön volt.
Merkelt a hatalom és nem a hazája érdekelte.
– A haza szót soha nem ejtette ki, a német zászlót a szemétbe dobta. Németország a működési területe volt, amihez semmilyen érzelmi szál nem fűzte. 16 év alatt egyetlen szeretetgesztust nem tett, egyetlen érzelemre utaló megnyilvánulása nem volt. A hazaszeretet kifejezést nem tudta értelmezni, nemzetéhez, közösségéhez, pártjához, munkatársaihoz nem fűzte érzelmi viszony, fogalmazott Schmidt Mária.
Merkelt a hatalom maga érdekelte, az öncélú hatalomgyakorlás mestere volt. De a hatalma, ami Németország, Európa, sőt egyesek szerint a szabad világ vezetőjévé tette, kizárólag önérdekű volt és semmilyen távlatos közcélt nem szolgált, ezért aztán illékonynak bizonyult.
Merkel nem alkotott, nem épített semmit. Hatalomban töltött időszakát az elszalasztott lehetőségek, a ki nem használt esélyek és azok a jóvátehetetlenül rossz döntései fémjelzik, amelyekkel elherdálta a németek és az európaiak jövőjét. Elrabolt tőlük 16 évet, mert halogató, döntéselkerülő, semmit nem akaró, altató politikájával úgy Németországot, mint Európát leépítette. Társadalmait szétzilálta, gazdaságait stagnálásra ítélte, innovációs képességeit lefojtotta, ambícióját kioltotta. Merkel gyáva volt. Ezzel szinte teljesen belesimult az általa is gyávává nyomorított német közéletbe. Az agymosottá, öntudatlanná tett és teljesen amerikanizált németek gerincének kiegyenesítéséért, fejük felemeléséért semmit nem tett. Részben, mert ő maga is a ruhatárban felejtette a gerincét, részben mert felismerte, hogy így könnyebb rajtuk uralkodnia, tette hozzá.
Merkel rosszabb állapotban adta át Németországot és Európát, mint amilyenben átvette. Ez igazi bukása.
A baj csak az, hogy vele bukott Európa legnagyobb és sokáig leggazdagabb országa, ami kiszolgáltatott helyzetbe hozta egész Európát. Bűnlajstroma tetemes. Merkel minden döntő fontosságú kérdésben rossz választ adott. Hogy magától volt ilyen hülye, vagy segítettek neki, az mindegy. Ő volt a kancellár, övé a felelősség