Angela Merkel 16 éven keresztül vezette Németországot és Európát. Egy kőkommunista lelkész lányaként nevelkedett fel az NDK-ban, ahol fizikusi diplomát szerzett és kutatói pályára készült, írja Schmidt Mária. A szocializmus összeomlása, a szovjet birodalom és vele az NDK kimúlása a politika felé fordította a figyelmét – írta Schmidt Mária.
– Rövid kitérő után a Kereszténydemokrata Unió (CDU) soraiban találta meg a helyét, ahol alig volt rajta kívül fiatal keletnémet nő, hiszen a politizáló, ellenzéki mozgalmárok inkább a zöldek (Bündnis 90/Die Grünen), illetve a szocialisták (SPD) irányába tájékozódtak. Az országegyesítő, tekintélyes és képességes Kohl kancellár, a CDU vezetője felkarolta a fiatal, ambiciózus és mindenekelőtt hataloméhes Merkelt és addig egyengette az útját, míg az hátba támadta és megpuccsolta. A 2003-as iraki háborúban az akkori kancellárt, Gerhard Schrödert is elárulta, amikor a háborúra nemet mondó német–francia állásponttal szemben az amerikai sajtóban kiállt Bush légből kapott, vagyis hazug érvekre támaszkodó agressziója mellett, írja Schmidt Mária.
Ezzel másodszor is bizonyította alkalmasságát.
Merkel érzelem nélküli, szívtelen, hideg, kegyetlen, pragmatikus, bosszúálló hatalompolitikus volt. Nem vezette Németországot, illetve Európát, mert hiányzott belőle az ahhoz szükséges képzelőerő, kreativitás, elhivatottság. Ő menedzselte a dolgokat. Belefulladt a napi politikába, álláspontját, véleményét a fókuszcsoportok és közvélemény-kutatások eredményeihez igazította. Ezért aztán minden olyan döntést végzetesen elhibázott, aminek közép-, illetve hosszú távú következményei lettek. Nem vállalt rizikót, minden konfliktust a homokba futtatott, lekerekített, letompított. Vezérelve: az utánam a vízözön volt.
Merkelt a hatalom és nem a hazája érdekelte.
– A haza szót soha nem ejtette ki, a német zászlót a szemétbe dobta. Németország a működési területe volt, amihez semmilyen érzelmi szál nem fűzte. 16 év alatt egyetlen szeretetgesztust nem tett, egyetlen érzelemre utaló megnyilvánulása nem volt. A hazaszeretet kifejezést nem tudta értelmezni, nemzetéhez, közösségéhez, pártjához, munkatársaihoz nem fűzte érzelmi viszony, fogalmazott Schmidt Mária.
Merkelt a hatalom maga érdekelte, az öncélú hatalomgyakorlás mestere volt. De a hatalma, ami Németország, Európa, sőt egyesek szerint a szabad világ vezetőjévé tette, kizárólag önérdekű volt és semmilyen távlatos közcélt nem szolgált, ezért aztán illékonynak bizonyult.
Merkel nem alkotott, nem épített semmit. Hatalomban töltött időszakát az elszalasztott lehetőségek, a ki nem használt esélyek és azok a jóvátehetetlenül rossz döntései fémjelzik, amelyekkel elherdálta a németek és az európaiak jövőjét. Elrabolt tőlük 16 évet, mert halogató, döntéselkerülő, semmit nem akaró, altató politikájával úgy Németországot, mint Európát leépítette. Társadalmait szétzilálta, gazdaságait stagnálásra ítélte, innovációs képességeit lefojtotta, ambícióját kioltotta. Merkel gyáva volt. Ezzel szinte teljesen belesimult az általa is gyávává nyomorított német közéletbe. Az agymosottá, öntudatlanná tett és teljesen amerikanizált németek gerincének kiegyenesítéséért, fejük felemeléséért semmit nem tett. Részben, mert ő maga is a ruhatárban felejtette a gerincét, részben mert felismerte, hogy így könnyebb rajtuk uralkodnia, tette hozzá.
Merkel rosszabb állapotban adta át Németországot és Európát, mint amilyenben átvette. Ez igazi bukása.
A baj csak az, hogy vele bukott Európa legnagyobb és sokáig leggazdagabb országa, ami kiszolgáltatott helyzetbe hozta egész Európát. Bűnlajstroma tetemes. Merkel minden döntő fontosságú kérdésben rossz választ adott. Hogy magától volt ilyen hülye, vagy segítettek neki, az mindegy. Ő volt a kancellár, övé a felelősség
– írta a Látószög blogon Schmidt Mária.
Hozzátette:
Merkel összeállt az oroszokkal és akkor építette meg az Északi Áramlat 2-t, amikor másokon szigorúan számon kérték az oroszellenes gazdasági szankciókat. Vagyis, míg mi nem szállíthattunk az orosz piacra szabolcsi almákat, ők dollártrilliárdos építkezést és üzletet bonyolítottak az oroszokkal, azzal a hivatkozással, hogy ez csak üzlet, és nem politika, tehát ő, mármint Merkel ebbe nem szólhat bele. Merkel ezért az »üzletért« szembement az amerikaiakkal, Bush-sal, Obamával, Trumppal és Bidennel, figyelmen kívül hagyta, hogy Németország 1944-től amerikai katonai megszállás alatt áll, ami ellen Merkel egyszer sem szólalt fel, egyszer sem próbált az amerikai megszálló erők kivonásáról tárgyalásokat kezdeményezni.
Hangsúlyozta:
Szembeszegült és közben lenullázta a német hadsereget. Végzetesen meggyengítette, harci szellemét pártfogoltja, a tehetségtelen és korrupt Ursula von der Leyen segítségével kioltotta. Eltörölte az általános hadkötelezettséget, a csapatok fegyverzetét és felszereltségét a nevetségességig leépítette. 2022-ben, az amerikaiak szégyenletesen kapkodó afganisztáni kivonulásakor, a német hadsereg képtelen volt arra, hogy ottani kontingensét hazaszállítsa. Nem voltak szállító repülőgépeik, a feladat meghaladta logisztikai képességeiket.
Schmidt Mária úgy fogalmazott:
Merkel teljesen kiszolgáltatta Németországot az orosz fosszilis energiának, ami azt jelenti, hogy dacára az amerikaiak rosszallására, nem gondolkozott B-tervben, de a 2011-es fukusimai atomerőmű-baleset utáni félelmet kihasználva egy kósza ötlettől vezérelve, ahogy szokta, eldöntötte, hogy kilépteti Németországot az atomfelhasználók sorából.
Vagyis bezáratja az összes német atomerőművet és zöldenergiára: szélre és napra állítja át az akkor még ipari nagyhatalomnak számító országot. Ezt is hatalomtechnikai megfontolásból tette, mert arra készült, hogy nagykoalíciós partnerét, az SPD-t, a média és a haladó értelmiség pártjára: a Zöldekre cseréli le. A Zöldek akkor már egy ideje összebútoroztak az amerikai neoliberális elittel, amerikabarátokká és háborúpártiakká váltak, de eredetmítoszukból atomerőmű-ellenességüket megőrizték. Merkel, annak ellenére, hogy természettudományos képzettsége volt, a szükséges számítások figyelmen kívül hagyásával, a zöld energiára való átállás utópiájával kábította el az ideológiavezérelt haladó német megmondókat. Hogy a szélkerekek elcsúfítják a tájat, megölik a madarakat stb. az senkit nem érdekelt, mint ahogy az sem, hogy a változó erejű, a kiszámíthatatlan széljárás és a kevés napos óra együtt aligha adja ki a szükséges energiamennyiséget. Az atomerőművek bezárása a német közellátás szempontjából egyenesen létfontosságúvá tette az orosz fosszilis energiát, folytatta.
2015-ben Merkel álmot látott, aminek a hatására megnyitotta Németország és ezzel Európa határait a korlátlan, feltétel nélküli, illegális migrációnak. Wir schaffen das, indokolta, hogy milliószámra elárasztotta országát és a kontinens nyugati részét azokkal az afgán, szír, muszlim, afrikai új hódítókkal, akiktől kibocsátó országaik meg akartak szabadulni. Azon sem gondolkodott el, hogy jellemzően katonakorú férfiak érkeztek, akik nem beszéltek németül, és nem is akartak megtanulni, analfabéták vagy alig iskolázottak voltak és eszük ágában sem volt beilleszkedni és integrálódni a német társadalomba.
Merkelnek az sem tűnt fel, hogy a harminc–negyven éve vendégmunkásként érkező és maradó törököket sem tudták a németek asszimilálni. Nehéz is olyanokat integrálni, akiknek erős a nemzeti identitásuk, szilárd vallásos hitükre támaszkodnak, a többségi társadalom, aminek be kellene fogadnia őket, ezzel szemben hitevesztett, nihilista, unatkozó és punnyadt. Megveti saját magát, megtagadja saját múltját, nem vár semmit a jövőjétől, nem lelkesíti semmi.
Schmidt Mária kiemelte:
Merkel, a költségvetést teljesen kiegyensúlyozni rendelő dogmatizmusa kedvét szegte a beruházásoknak, az innovációnak. Ahelyett, hogy a pénzbőség időszaka alatt, amikor a kamatlábak példátlanul alacsonyak voltak, esetenként nullán álltak, hatalmas hiteleket vett volna fel az elavult, elöregedett német infrastruktúra felújítására és fejlesztésére, továbbra is az eszetlen spórolás politikáját forszírozta. Hatására a németek sportot űznek a spórolásból, állami fogadásaikon ehetetlen kajákat és ihatatlan lőréket szolgálnak fel, azt demonstrálva, hogy ők a takarékosság bajnokai. Diplomatáik nem hoznak magukkal protokollajándékokat, ami csak részben írható fösvénységük számlájára, mert a köszönő és üdvözlő levelek, e-mailek küldésében sem jeleskednek.
Merkel 16 éve alatt Németország kopottá, szürkévé és esetlenné öregedett, ahogy kancellárként ő is.
Monoton, sikktelen és esetlen zakóiban, nadrágjaiban és cipőiben maga volt az egykori NDK. Aminek képére egész Németországot formálta. Megszüntette a szólásszabadságot, egyformára, unalmassá és lepusztulttá gyalulta a médiát, slampossá és elhanyagolttá tette közszereplőit. Mára az egykor jobb napokat megélt Németország egy nagy NDK lett, fogalmazott Schmidt Mária.
Merkel alatt Németország lemaradt a digitalizációról, üvegkábelek helyett rézkábeleket fektettek le. A wifi lefedettségben és az internethálózat kiépítésében messze lemaradtak régiónktól. Utolsó európai országként még mindig faxon kommunikálnak. Nem fektettek be a mesterséges intelligenciába, a szoftverfejlesztésekbe, a modern 21. századi iparokba. Azt remélték, hogy 20. századi húzóágazataik továbbra is elegendőek lesznek.
Nem így lett.
A Látószög blogban az olvasható, hogy Merkel beavatkozott az orosz–ukrán konfliktusba és közvetítőként egymás után két megállapodást kötött és szavatolt. Ezek voltak az úgynevezett minszki megállapodások (2014, 2015). Mindenkivel elhitette, hogy olyan kompromisszumokat fogadtatott el a szembenálló felekkel, amiknek betartása elkerülhetővé teszi a háborús konfliktust. Nem így lett, mert 2022 februárjában kitört az orosz–ukrán háború. Nem sokkal később Merkel azt nyilatkozta, hogy rosszhiszeműen közvetített Minszkben, átverte az oroszokat, mert valójában csak az ukránoknak akart időt nyerni ahhoz, hogy felfegyverkezhessenek és felkészülhessenek az oroszellenes háborúra.
Merkel ezzel igencsak megnehezítette azoknak a német vezetőknek a tárgyalási pozícióját, akik a jövőben megállapodásra akarnak majd jutni az oroszokkal. Mert az ehhez szükséges bizalmat jó időre eljátszotta.
Merkel közel ezeroldalas önéletrajzot dobott piacra 2024 decemberében, amelyben visszamenőleg is helyesnek tartja minden, kancellárként hozott döntését. Sem az önreflexió, sem az önkritika nem az erőssége.
Schmidt Mária szerint 2025. februárjában Merkel végképp a padlóra küldte pártját, a CDU-t. Hátba támadta és ellehetetlenítette annak vezetőjét, Friedrich Merzet, aki a migráció megfékezése céljából állásfoglalást nyújtott be a német parlamentbe, amit az AfD is megszavazott. Merkel szerint a szélsőjobboldali AfD-vel nem lehet együtt szavazni. Valójában a Merz ellen táplált olthatatlan gyűlölete miatt, valamint saját elrontott és végzetesnek bizonyult migrációs politikája védelmében emelt szót. Lehet, hogy németek egy agymosott, megfélemlített és a gondolkodásról rég leszoktatott része még hallgat rá és nem szavaz a Merz vezette CDU-ra. Akár így, akár úgy, jó esély van arra, hogy Németország kormányozhatatlan marad, mert a levitézlett német elit szerint az AfD-vel tilos koalícióra lépni, sőt a pártot el kell szigetelni (Brandmauer). Ha ez így lesz, akkor nem marad más, mint a CDU, SPD és a Zöldek, ami esélyt sem ad a német politikai megújulására és a gazdaság növekvő pályára állítására.
Merkel rossz döntései a padlóra küldték Németországot. A migráció hatalmas terhet ró a szociális kasszára, felverte a lakásárakat és persze lakhatási válságot is okozott. A társadalom biztonságérzete megrendült, az agresszív, integrálatlan migránsok merényletei félelemben tartják a lakosságot. A lezüllesztett hadsereg kiszolgáltatottá tette Németországot az egyre erőteljesebb amerikai követelésekkel szemben.
Merkel tizenhat éven keresztül gondoskodott arról, hogy az USA (NATO) által elvárt két százalék GDP-arányos védelmi kiadásokat Németország még csak meg se közelítse. Az olcsó orosz energiától való eltiltás, amit az Északi Áramlat 2 elleni terrorakció nyomatékosított, tönkretette a német ipart, kivégezte az egykor oly virágzó vegyipart, a méltán híres autóipart és feladta az utolsó kenetet a német gépiparnak. Az USA a német ipari termelés Amerikába telepítését követeli és várhatóan vámháborút indít az európai gazdaság ellen, áll a bejegyzésben.
Az új amerikai vezetés az oroszellenes háború terheit a németekre rakhatja, miközben fokozottabb fegyverkezést és védelmi képességet követel tőlük. Az USA élére ugyanis az a Donald Trump tért vissza, akivel szemben Merkel magát a szabad világ vezetőjeként ünnepeltette és akit kigúnyolt, kioktatott és sportot csinált abból, hogy betartott neki. Epigonjai ebben is követték példáját.
Merkel lenullázta Németországot, Európát, és saját pártját.
Siralmas leltár, összegezte a Látószög blog.
