A nyugati fiatalok félelmei nem alaptalanok, hiszen Ukrajna példája napnál világosabban mutatja meg, mit is jelent a modern hadviselés a valóságban. Míg a politikusok stratégiákról beszélnek, a frontvonalon és a hátországban az emberi testek és lelkek szisztematikus pusztítása zajlik, ami alól senki sem tudja kivonni magát.
Becslések szerint 2022 óta harmincezertől akár százezerig is terjedhet azon ukránok száma, akik elvesztették egy vagy több végtagjukat.
Ukrajna kórházaiban, mint például a dnyiprói Mecsnikov Regionális Kórházban, az orvosok emberfeletti küzdelmet folytatnak: éjszakánként hatvan-száz új sebesült érkezik a frontról, legtöbbjük azonnali amputációra szorul. A modern hadviselés kegyetlenségét fokozzák a műanyagból készült pillangóaknák, amelyeket a fémdetektorok nem jeleznek, és amelyek egyetlen érintésre csonkolják a végtagokat. A fizikai fájdalom mellett a poszttraumás stressz és a maradandó arcdeformitások tízezreket tesznek „láthatatlan szellemmé” a társadalomban.
A 32 éves Volodimir Melnyik esete jól példázza a háború valóságát: egy heves összecsapásban arca jobb oldalán az összes csontja szétzúzódott, idegei elszakadtak. Bár ötvennél is több műtéten esett át, hogy újra tudjon rágni és enni, a testi és lelki sebeket örökre viselni fogja.
Az ő története és a hozzá hasonló több tízezer sors a véres valóság, amelyről a háborús pszichózisban égő nyugati politikusok nem akarnak tudomást venni.
Míg Melnyik legalább életben maradt, sokan nem voltak ilyen szerencsések. Pécstől mindössze néhány órányira, az ukrán hátországban nők tízezrei próbálnak úgy megbirkózni a háború valóságával és a család maradéka egyben tartásának gigászi feladatával, hogy tudják, férjük soha nem tér már vissza. A magukra maradt feleségek anyák, gyermekek fájdalmát pedig semmi nem csillapíthatja.
Borítókép: Illusztráció (Forrás: Anadolu via AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!