A szólásszabadságot támadja a brit kormány

Gyakorlatilag besúgásra biztatja az iskolákat, önkormányzatokat és munkahelyeket a baloldali brit vezetés. Nagy-Britannia kormánya újabb lépést tesz afelé, hogy feláldozza a szólásszabadságot a politikai korrektség oltárán.

Illusztráció Fotó: BURAK BIR Forrás: ANADOLU

Új front nyílt a kultúrharcban Nagy-Britanniában. Keir Starmer baloldali kormánya nyilvánosságra hozta a „társadalmi kohéziós stratégia” részeként azt a dokumentumot, amely definiálja a muszlimellenes tevékenység fogalmát. A kabinet most sürgeti a közszférát, a magánvállalatokat és a jótékonysági szervezeteket, hogy fogadják el ezt a nem kötelező érvényű, ám annál nagyobb nyomást gyakorló iránymutatást, ez azonban óhatatlanul együtt járhat a szólásszabadság sérülésével.

A brit kormány ismét a szólásszabadságot áldozná be a muszlim kisebbség érdekében (Forrás: Anadolu via AFP)

Az eredeti tervekben még nem „muszlimellenes ellenségeskedés”, hanem iszlamofóbia szerepelt, ám a kifejezést az utolsó pillanatban megváltoztatták, vélhetően azért, mert még a kormányzaton belül is felmerült a gyanú: ez a megfogalmazás valójában az iszlám vallás kritikájának betiltását jelentené – írja a The Telegraph brit napilap.

Steve Reed, a közösségi ügyek minisztere a parlament alsóházában azzal védekezett, hogy a muszlimok elleni gyűlölet-bűncselekmények rekordszintet értek el, és „nem lehet kezelni egy problémát, ha nem tudjuk leírni”. Az új definíció szerint a muszlimellenes ellenségeskedés a muszlimok „előítéletes sztereotipizálását” jelenti, illetve azt, ha kollektív csoportként kezelik őket rögzült negatív tulajdonságok alapján, gyűlöletkeltési szándékkal.

A terv azonnal heves ellenállást váltott ki a konzervatív ellenzék és a szólásszabadságért küzdő szervezetek részéről.

Ez az intézkedés aláássa a törvényes szólásszabadságot, akadályozza az iszlamizmus jogos kritikáját, és utat nyithat egy burkolt istenkáromlási törvénynek

– figyelmeztetett Paul Holmes, az árnyékkormány közösségi minisztere.

Hasonlóan vélekedik Lord Young, a Free Speech Union (Szólásszabadság Unió) igazgatója is, aki szerint az intézkedésnek elkerülhetetlenül megfojtja a szabad véleménynyilvánítást.

Az emberek félni fognak felvetni olyan specifikus, a muszlim közösségekkel kapcsolatos problémákat, mint például a becsületgyilkosságok, mert attól tartanak majd, hogy muszlimellenes ellenségeskedéssel vádolják őket

– mutatott rá a veszélyre.

Bár a kormányzat igyekszik nyugtatni a kedélyeket, mondván, a definíció a védett véleménynyilvánításra is sorol fel példákat (ilyen a valláskritika, a gúnyolódás vagy a közérdekű viták), a kritikusok szerint a gyakorlatban ez kevés lesz. John Cooper konzervatív képviselő a Monty Python Brian élete című filmjét hozta fel példaként, emlékeztetve:

Korán megtanultam, hogy egy modern demokráciában senkinek nincs joga ahhoz, hogy ne sértsék meg vagy ne bántsák meg. Akkor miért van az, hogy ezen a helyen, a demokrácia bölcsőjében, burkolt blaszfémiatörvényt vitatunk meg?

A kormányzati dokumentum következő lépései között szerepel, hogy az iskolák, egyetemek, az egészségügy és a műsorszolgáltatók is alkalmazzák a definíciót. Sőt, jelentési forródrótokat és eljárásrendeket is javasolnak az incidensek „pontos azonosítására és rögzítésére”. Ez a gyakorlat kísértetiesen hasonlít a sokat bírált „bűncselekménynek nem minősülő gyűlöletcselekmények” rendszerére, ahol a rendőrség online viták miatt indított vizsgálatokat, és amelyet épp most terveztek felszámolni.

Lord Walney, a kormány korábbi szélsőségességellenes felelőse a The Timesnak nyilatkozva arra figyelmeztetett: a szélsőségesek felhasználhatják ezt a definíciót arra, hogy eltereljék a figyelmet a nyugati értékek aláásására irányuló törekvéseikről, és megfélemlítsék muszlim társaikat.

Miközben a Munkáspárt a társadalmi kohézióra hivatkozik, és a statisztikák valóban a vallási alapú bűncselekmények növekedését mutatják (a muszlimok elleni esetek száma közel egyötödével nőtt), sokan úgy látják: a megoldás nem a cenzúra és a megfigyelés kiterjesztése, hanem a valós problémák, köztük az integrációs nehézségek és a párhuzamos társadalmak őszinte kibeszélése lenne. A brit baloldal azonban a jelek szerint inkább a szőnyeg alá söpörné a konfliktusokat, miközben a véleménynyilvánítás szabadságát feláldozza az ideológia oltárán.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)