Amikor egy alig száz fős faluba érkeztek, mintegy tucatnyi helyi lakos várta vastag ruhában, hogy végre orvos lássa őket. A 65 éves Olekszandr Ljudovik – aki korábban a vasútnál dolgozott – szomszédja segítségével jutott el az ideiglenes rendelőbe, ahol az orvos megvizsgálta a porckorongsérvét, és gyógyszert kapott gyomor- és térdfájdalmaira. A beteg elmondta, hogy rendkívül nehéz az élet a faluban, nincs bolt, sem gyógyszertár.
A front közelsége miatt már sokan elhagyták otthonukat, mivel a robbanásokba gyakran beleremegnek a házak is.
A 68 éves Nelia Kravcsenko nemrég még a Donyecki régióban fekvő Malinyivkában élt, mindössze három kilométerre a frontvonaltól. Elmondása szerint a tüzérségi lövedékek és bombák folyamatosan a házak felett repkednek. Február végén Lozova városába szállították, egy tranzitközpontba, ahol a menekültek várják az áthelyezést a biztonságosabb területekre. Az asszony, aki magas vérnyomással és keringési problémák miatti lábdagadással küzd, elmondta:
négy éve nem látta orvos, a mentők pedig egy nap alatt érnek csak ki hozzájuk.
Még a nagyobb városokban sem könnyű ellátáshoz jutni. A 78 éves, tüdőrákkal küzdő Szvetlana Sztrabova korábban a donyecki Druzskivkában élt, amelyet az orosz erők körbezártak. Két kemoterápiás kezelést kapott, de a harmadikra már nem jutott el, mert a taxisok a drónveszély miatt nem vállalták az utat. Egy sofőr végül elvitte volna egy másik városba, de az ottani kórház zárva volt. Az asszonynak ekkor világossá vált, hogy kezelés nélkül marad. Mint mondta, egy éve még teljesen egészséges volt, azóta viszont minden megváltozott. Hozzátette:
Csak egészségre és békére van szükségünk.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!