Macron addig fenyegette Brüsszelt, amíg le nem húztak két orosz oligarchát a szankciós listáról

Úgy tűnik, mégsem Orbán Viktorral és a kormányával volt annyi gond Brüsszelben. Az Európai Unió hivatalos kommunikációjában Moszkvával szemben mutatott sziklaszilárd, egységes fellépése mögött valójában kőkemény nemzeti különalkuk, gazdasági zsarolások és politikai cserekereskedelem zajlik. Bár a brüsszeli bürokrácia igyekszik fenntartani a morális felsőbbrendűség látszatát, a színfalak mögött a tagállamok gátlástalanul érvényesítik saját érdekeiket.

Fotó: LUDOVIC MARIN Forrás: AFP

Hogy a brüsszeli alku átmenjen, a leginkább oroszellenes balti államokat is le kellett kenyerezni. Svédország és Lettország az utolsó pillanatig tiltakozott a lista megnyirbálása ellen, figyelmeztetve, hogy a precedens tönkreteszi a szankciók hitelességét. Végül a megállapodás úgy jött létre, hogy Lettország beadta a derekát és tartózkodott a szavazáson.

Ez a visszalépés sem volt ingyen. Andris Kulbergs lett miniszterelnök kénytelen volt a nyilvánosság előtt magyarázkodni, de a kormány hivatalos közleményéből kiderült a kompromisszum ára:

Emmanuel Macron francia elnök személyesen ígérte meg Lettországnak, hogy tárgyalásokat kezdenek Riga csatlakozásáról a francia nukleáris elrettentési kezdeményezéshez, emellett Párizs megerősíti katonai jelenlétét a lett területeken, különösen a légvédelem terén.

A balti biztonsági garanciákért cserébe tehát el kellett engedni két Putyin-közeli oligarcha büntetését. Ráadásul a tagállamok beleegyeztek abba is, hogy a jelenlegi névsort három évre befagyasztják, így 2029-ig érdemi vita sem alakulhat ki az újabb személyek listázásáról.

Már nem bújhatnak Orbán Viktor mögé

Nem a francia–luxemburgi oligarchamentő akció az egyetlen példa arra, hogy a tagállamok kibújnak a saját maguk által hirdetett korlátozások alól. Az oroszellenes intézkedések gazdasági hátulütői egyre jobban fájnak az európai gazdaságoknak, ezért a csomagok kidolgozásánál ipari méretű lobbitevékenység zajlik. Amióta pedig már nem Orbán Viktornak hívják a magyar miniszterelnököt, nem tudnak bebújni mögé, és kénytelenek a saját gazdasági érdekeiket megvédeni. A Magyar Nemzet is beszámolt a közelmúltban elfogadott 21. uniós szankciós csomagról, amely a nagykövetek feszült és elhúzódó brüsszeli vitái után született meg.

Az alku az utolsó pillanatig veszélyben forgott, mivel az energiahordozók szállítása és a kereskedelmi korlátozások érzékenyen érintették a tagállamok nemzeti vállalatait.

A tárgyalások során a görög diplomácia járt élen a saját érdekei megvédésében. Athén addig blokkolta a megegyezést, amíg sikerült kierőszakolnia a mentességet az orosz cseppfolyósított földgázhoz (LNG) köthető szállítások és szolgáltatások alól. A hatalmas kereskedelmi hajóflottával rendelkező Görögország számára a tengeri szállítmányozás korlátozása súlyos milliárdos veszteségeket okozott volna, így a brüsszeli asztalnál simán felülírták a szankciós szigort a görög hajómágnások érdekei.

A tengeren érkező LNG védelme érdekében a görögök is többször akadályozták az oroszellenes szankciókat (Fotó: NICOLAS KOUTSOKOSTAS / NurPhoto)

De nemcsak a görögök húzatták ki a nekik kedvezőtlen pontokat. A 21. csomag vitái során egy csomó másik ország is módszeresen kigyomlált minden olyan tételt, ami az energiahordozók, a gáz vagy a specifikus ipari nyersanyagok beszerzését korlátozta volna, mivel a szankciók okozta európai energiaválság és infláció már így is versenyképességi katasztrófával fenyegeti a kontinenst.

Bohócok kettős mércéje

Az Európai Unióban a hangzatos morális elvek azonnal elpárolognak, amint a tagállamok húsbavágó gazdasági vagy belpolitikai érdekeiről van szó. Miközben Brüsszel papíron fokozza a nyomást Oroszországra, a valóságban egyes országok nem hajlandók tönkretenni magukat. Ugyanezt követte Orbán Viktor is Magyarország nevében, csak a különbség annyi, hogy a magyarokat emiatt Vlagyimir Putyin bérenceinek bélyegezték meg Brüsszelben, míg a többi tagállamnál megértették, hogy a saját érdekeiket védik.