Ayaan Hirsi Ali: Önök a józan eszükre hallgatnak!

– Bőven akadnak olyan európai vezetők, akik egyszerűen nem bírnak megbirkózni a bevándorlással. Itt már nemcsak baloldali, hanem bizony jobbközép országvezetőkről is szó van – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Ayaan Hirsi Ali. A világszerte ismert, szomáliai származású holland–amerikai író, nőjogi aktivista szerint várható, hogy Európát újabb és újabb menekülthullámok érik el, amíg a migráció legalább a kontinensen nincs megfelelően kezelve. Ayaan Hirsi Ali Magyarország bevándorláspolitikájáról szólva lapunknak elmondta: „A magyar kormány az EU-tagság nyújtotta előnyök és a magyar polgárok biztonsága között egyensúlyoz. Szerintem ebben semmi szélsőjobboldali nincs, pusztán a józan eszükre hallgatnak.”

Forrás: ahafoundation.com

– Az elmúlt hetekben felerősödtek a migrációs hullámok Európában. Meglepték az egyre emelkedő bevándorlási mutatók?

– Nem. Lényegében az arab tavasz kitörése óta az újabb és újabb menekülthullámok veszélyét hangoztatom! Látjuk, hogy a pandémia bedöntötte az észak-afrikai országok amúgy is gyenge gazdaságait, így egyre többen indulnak el Európa felé a régióból. De nemcsak Észak-Afrikát, hanem a Száhel déli részét vagy akár közel-keleti országokat is említhetnék.

A balkáni migrációs útvonal is nagyobb nyomás alá kerülhet a közeljövőben, így Magyarország számára is fel van adva a lecke.

Újabb és újabb menekülthullámoknak leszünk a tanúi, amelyek főként fiatal férfiak tömegeit vezetik Európába. Az európai nők jogainak eróziója mellett szeretném azt is hangsúlyozni, hogy a homoszexuálisok és a zsidók is nagyobb fenyegetettségnek vannak kitéve a tömeges bevándorlás miatt. Az európai munkásosztály, az alacsonyabb társadalmi rétegek pedig ugyancsak szenvedő alanyok: az érkezőknek a szegényebb városrészeken adnak lakhatást, és mivel a bevándoroltak tömege a helyi nyelvet sem beszéli, hamarosan az oktatás és az egészségügy színvonala is csökken. Ez a szociális és társadalmi kohézió drámája Európában. A koronavírus-válság ideig-óráig megfelelő ürügyet jelentett, hogy egyes vezetőknek ne kelljen a bevándorlással foglalkozniuk. Az a tippem, hogy esetükben a vírus örökké politikai kampánytéma maradhat.

– Az arab tavasz több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött. Miért idén adott ki könyvet arról, hogy a bevándorlásnak milyen negatív következményei vannak az európai nők jogaira? A Zsákmány: bevándorlás, iszlám és a nőjogok eróziója című kötetben arról ír, hogy indokolatlanul kicsi a visszhangja a bevándorlóknak tulajdonított zaklatásoknak.

– Nagyon fontosnak tartottam, hogy most publikáljuk a könyvet, hiszen a nőkkel szembeni erőszakos cselekmények száma csúcsokat döntöget Európában. Nem állítom, hogy a jelenség a 2015-ös migrációs hullámmal kezdődött, de az akkor érkező bevándorló férfiak nagy száma mostanra látványosan rontott a helyzeten.

Egy másik szempont az volt, hogy sokáig úgy gondoltam: az Egyesült Államokban gyökerező #metoo nőjogi mozgalom majd világszerte segít az erőszak áldozataivá vált nőkön. Mégsem így történt. A migrációs hátterű férfiak tettei ellen szinte senki sem szólalt fel.

Nem titok, hogy Európában ez mire vezethető vissza: a valamely kisebbséghez tartozókkal szembeni hozzáállás, az ő elszámoltathatóságuk meg sem közelíti a többség elszámoltathatóságát. Magam is sokáig éltem Európában, nagyon jól ismerem az ottani kisebbségek helyzetét, ezért is nagyon fontos számomra a könyv mondanivalója.

– Mennyire volt nehéz adatokat gyűjteni, hogy alátámassza ezt az állítását? A nyugat-európai országok következetesen azt mondják, hogy az erőszakcselekmények elkövetőit nem tarthatják számon etnikai és vallási hovatartozás alapján.

– Az adatgyűjtésnél én is falakba ütköztem, ugyanúgy, ahogy az újságírók vagy más kutatók. Említhetném Belgiumot, Németországot, Svédországot, Hollandiát vagy Franciaországot. Valóban szinte minden esetben azt mondták a hatóságok, hogy származási ország vagy vallási hovatartozás alapján nem állnak rendelkezésre adatok. Kreatívnak kellett tehát lennem. Azonkívül, hogy minden egyes, az európai hatóságoktól kapott adatot feldolgoztam, rengeteg tudósítóval, újságíróval beszéltem, valamint megkerestem magukat az áldozatokat is. Továbbá kormányzati szereplők, valamint a bevándorlónegyedekben jártas rendvédelmi dolgozók is voltak az interjúalanyaim között. Ha csak a hatóságok adataival dolgozom, bizony a tortának csak kis, meglehetősen jelentéktelen szeletét kapom.

Ayaan Hirsi Ali a Mathias Corvinus Collegium budapesti migrációs konferenciáján Fotó: MCC

– Ön egykor Szomáliából menekült Európába. Sokak számára ismert az egykori, nehéz életútja. Volt olyan interjúalanya, akinek a története mégis megdöbbentette?

– Gyakran felteszik nekem ezt a kérdést, és bizony az az érzésem, hogy ilyenkor egy brutális esetet, például egy csoportos nemi erőszakról szóló történetet kellene bemutatnom. Pedig nem így van.

Számomra a legemlékezetesebb interjúalanyok azok, akik elmondják, hogy a tömeges bevándorlás miképp változtatta meg a mindennapi életüket.

Általában egy Németországban élő fiatal nő jut eszembe, aki arról mesélt, hogy immár nem tudja kivinni a szemetet vagy elvinni bölcsődébe a gyermekét anélkül, hogy fiatal bevándorló férfiak ne inzultálnák. Ő is egy olyan európai nő, aki sokáig adottnak vette a jogait, majd a környék, ahol él, gyökeresen megváltozott. Úgy jár-kel a saját utcájában, hogy közben szexuális ajánlatokat kap a bevándorló férfiaktól, azok trágár szavakat kiabálnak neki. Ez a fiatal nő felkel reggelente, és azon gondolkozik, hogyan tudná más útvonalakon bölcsődébe vinni a gyermekét vagy biztosítani, hogy a férje minden reggel velük tartson. Egyébként még utóbbi sem megoldás: az interjúnk során a férj is azt mondta, hogy az ő jelenléte sem tántorítja el a zaklatókat. A történetük nem tűnik kirívónak, de gondoljunk csak bele, hogy európai nők százezrei tudnának hasonló élményeket megosztani. Egyébként a női rendőrökkel készített beszélgetéseink is hasonló jelenségről árulkodnak.

Számos nyugati rendőrnő mesélt olyan helyszínelésről, amikor a bevándorló férfiak gyakorlatilag emberszámba sem vették őket.

És mindezek után a feletteseiktől vagy épp a politikusoktól kaptak egy vállon veregetést, mondván: ne vegyék szívükre a történteket. Felháborító!

– Fontos állítása a kötetnek, hogy az európai vezetők szemet hunynak a migráció és az integráció problémái felett. Pusztán szakmai okokból kezeletlen az ügy vagy amiatt, hogy Nyugat-Európában immár óriási számban vannak bevándorló hátterű szavazók?

– Mindegyik szempont igaz. Teljes mértékben egyetértek a felvetéssel, hogy a balközép és a szélsőbaloldali pártok függenek a bevándorlók szavazataitól. Sőt ez az Egyesült Államokban is igaz, nem csak Európában. Ezek a pártok nem a határok védelméről, a fogyatkozó forrásokról beszélnek, hanem játszi könnyedséggel rámutatnak a kritikusokra, és rasszistának, xenofóbnak, intoleránsnak nevezik őket.

Pedig a baloldal bevándorlószavazatoktól való függősége talán az egyik legfontosabb és egyben erkölcsileg legvisszásabb szempont az összes közül. Gondoljunk csak bele: a jelenlegi helyzet sem a bevándorlóknak, sem a befogadó országoknak nem kedvez, csak egy szűk csoportnak, amely hatalmon akar maradni.

Emellett a kérdése első fele is megállja a helyét. Bőven akadnak olyan európai vezetők is, akik egyszerűen nem bírnak megbirkózni a feladattal. Ez pedig egy intézményi válságot eredményez. Itt már nemcsak baloldali, hanem bizony jobbközép országvezetőkről is beszélek. Ők azok, akik a választási kampányban elmondják, hogy a multikulturalizmusnak bizony vannak árnyoldalai, majd később, a jogszabályalkotásnál ölbe tett kezekkel ülnek. Én is, maga is, lényegében bárki láthatja, hogy az Európába érkezők száma így a közeljövőben csak emelkedni fog. És itt vissza is térnék az eredeti gondolatomra. Kik fognak tömegesen a kontinensre érkezni Észak-Afrikából, a Közel-Keletről? Hát a fiatal férfiak, mert ők tudják megtenni a veszélyes utat. Meg lehet nézni az adatokat, nem a levegőbe beszélek. Az újonnan érkezők nyolcvan százaléka harminc év alatti férfi.

– Következetesen Európáról beszél, pedig Nyugat-Európa és Kelet-Európa szinte teljesen ellentétesen tekint a bevándorlásra.

– Természetesen tisztában vagyok az Európán belüli különbségekkel. A magyar kormányt pedig kifejezetten a legjózanabb gondolkodású országok egyikének tartom, ha a bevándorlásról van szó. Nem lehetséges mindenki előtt ajtót nyitni, főleg egy olyan országnak, amely ismeri az elnyomás árnyoldalait. Történelmi távlatokban gondolkozva a maguk rendszerváltása még nem volt olyan régen.

Magyarország most gazdasági, politikai és intézményi szempontból is jó úton jár. Én láttam a másik oldalt, tehát okkal mondom, hogy maguk azt a példát nem követhetik.

Azt gondolom, hogy a magyar kormány az EU-tagság nyújtotta előnyök és a magyar polgárok biztonsága között egyensúlyoz. Szerintem ebben semmi szélsőjobboldali nincs, pusztán a józan eszükre hallgatnak.

– Lát jó példát Nyugat-Európában a bevándorlás kezelésére? Emmanuel Macron francia elnök például már a korábbiakhoz képest szigorúbb álláspontra helyezkedik a kérdésben.

– Franciaországban Macron elnökre a közelgő elnökválasztás nyomást helyez, nagy esély van rá, hogy elveszíti majd a voksolást. Részéről van emiatt kemény fellépés az iszlámmal szemben. A Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés a most rendelkezésre álló adatok szerint könnyűszerrel befuthat az első vagy a második helyre, ami drámai váltás a francia politikában.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy ha nem közelegne az elnökválasztás, a bevándorlás és az iszlám problémáját az elnök inkább a szőnyeg alá söpörné.

Egyébként Dánia és Ausztria migrációs politikáját tartom előremutatónak a nyugati államok közül: esetükben is látom az egyértelmű elmozdulást a választók akaratának teljesítése felé. Ezzel egy időben Koppenhága és Bécs sem zárja le a határait száz százalékban, hanem a saját igényeikre szabott mechanizmusokban, integrációs programokban gondolkoznak. A könyvem épp Dániában vezette a népszerűségi listákat egy ideig, és a német nyelvű európai országokban is sokan olvassák. Hollandiából és Belgiumból is nagy volt az érdeklődés a sajtó részéről. Számomra ez is árulkodó. A nyugati riporterektől immár ugyanazokat a kérdéseket kapom, mint például magától, egy magyar újságírótól.

Tíz évvel ezelőtt ugyanezek a nyugati újságírók még kizárólag arról faggattak, hogy miért hajtom a szélsőjobb malmára a vizet. Most már viszont nincs hova bújni, adottak a problémák.

Folyamatosan kapcsolatban vagyok francia gondolkodókkal, akik egytől egyig azt mondják: lényegében polgárháborúra készülnek. El tudja ezt képzelni?

Névjegy. Ayaan Hirsi Ali (1969) szomáliai származású amerikai–holland író, aktivista, politikus. 1992-ben menedékjogot kapott Hollandiában, ahova Afrikából menekült. Kislány korában elvégezték rajta a női nemiszerv-csonkítást, fiatalként a Muszlim Testvériség híve volt. Mára az iszlám és a tömeges bevándorlás egyik híres nyugati kritikusa, napjainkban az Egyesült Államokban él. New York-i székhellyel megalapította saját szervezetét, az AHA Alapítványt, amely a nők jogainak védelmével foglalkozik.