„Nem a környezet kárára kell megóvnunk egészségünket”

A Covid–19-járvány egyetlenegy potenciális pozitív hozadékkal járt: a minimumra esett az utazások száma, ami csökkentette a környezeti terhelést, így a szén-dioxid-kibocsátás szintjét is. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy túl korai a környezetvédők öröme: az ENSZ nyáron kiadott jelentése azt hangsúlyozta, hogy az egyszer használatos műanyagok – szájmaszkok, gumikesztyűk és fertőtlenítősflakonok – miatt sokkal nagyobb kár érheti a természetet, mint amit a szén-dioxid-kibocsátás csökkenésével nyertünk. A jelenségről és a lehetséges megoldásokról Antal Z. László­val, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársával, környezetpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Trash bags of used gloves and protective suits sit outside Life Care Center of Kirkland, a long-term care facility linked to several confirmed coronavirus cases, in Kirkland, Washington, U.S., March 12, 2020. REUTERS/Lindsey Wasson - RC2JIF949NNE Fotó: Lindsey Wasson

– Az utcáinkat, strandjainkat és az óceánjainkat beborította a Covid–19 hulladékhulláma, ideértve a műanyag szájmaszkokat, kesztyűket, fertőtlenítőspalackokat és az élelmiszer-csomagolást, áll az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának jelentésében. Lehet-e prioritási sorrendet felállítani ilyen kérdésekben, például úgy, hogy első az emberi egészség, másodlagos a környezetvédelem?

– A klímaváltozással foglalkozva gyakran merül fel a kérdés, hogy az egészség védelme mennyit árt a környezetnek. Már a kétezres évek elején az egyik országban elfogadtak egy klímatörvényt, amelyben deklarálták, hogy milyen mértékben szeretnék csökkenteni a szén-dio­xid-kibocsátást. Ez a törvény nem tett különbséget a különböző szektorok között, és az egészségügy számára is előírta a szén-dioxid-kibocsátás kötelező csökkentését. Óriási meglepetés volt, és az orvosok is megdöbbentek, hogy ők az emberek egészségét akarják védeni, de közben azzal vádolják őket, hogy szennyezik a környezetet. Ez egy megdöbbentő hír és gondolat volt az egészségügyi vezetők, az egészségügyi dolgozók számára. Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzák. Magyarországon pontosan ugyanezt tapasztalom – az elmúlt években több alkalmam volt, hogy orvosokkal, kórházigazgatókkal beszéljek erről a kérdésről. Megdöbbentette és felháborította őket, hogy az a gondolat egyáltalán felmerül, hogy az egészségügy a környezetet szennyezi és az éghajlatváltozáshoz hozzájárul. Ugyanez az eset a jelenlegi járványügyi helyzetben is: teljesen természetes, hogy az emberek egészségét meg kell védeni, de nem lehet egyoldalúan csak erre gondolni, hanem más szempontokat is figyelembe kell venni.

Antal Z. László, a Semmelweis Egyetem klímakonferenciáján 2019-ben. Fotó: Semmelweis Egyetem

– Ennek a holisztikus szemléletmódnak a támogatására jött létre az elmúlt években az úgynevezett Egy az egészség (One Health) koncepció, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elfogad.

– Ez egy szakmai koncepció, amely a virológusok, biológusok, ökológusok, egészségüggyel foglalkozó szakemberek együttműködése alapján formálódott. A lényege az, hogy ha az emberek egészségére akarunk vigyázni, akkor nagyon fontos, hogy a növények és az állatok egészségére is vigyázzunk. Annyira szorosan össze vagyunk kötve, hogy a kettő nem választható el egymástól. Ha ezt a gondolatot továbbvisszük, láthatjuk, hogy

ha mindent megteszünk az emberek egészségéért, de közben kipusztulnak a növények és az állatok, akkor egyedül maradunk a Földön, mindenféle környezeti feltétel nélkül. Teljesen nyilvánvaló, hogy az emberek nem élhetnek meg növények és állatok nélkül.

– Mikor lehet ennek a látásmódnak gyakorlati haszna?

– Ez egy tudományos koncepció, amelynek egyre nagyobb a szakmai háttere. Van egy külön One Health-nap is, amit minden évben november 3-án ünnepelnek. Általában mindig arról beszélünk, elméleti szinten, hogy milyen jó lenne, ha az egyes szakterületek képviselői együttműködnének, ami azonban nagyon ritkán valósul meg. Ebben az Egy az egészség koncepcióban pedig részt vesznek természettudósok, orvosok, társadalomtudósok és számos más tudományág képviselői. Együttműködve gondolkodnak azon, miként lehet a földi életben létezni úgy, hogy az egészségünket ne egymás rovására őrizzük meg. Ahogy ez lenni szokott, a tudományos koncepciók hosszú ideig érlelődnek, egyre többen foglalkoznak vele, és egy idő után eljut majd arra a szintre, hogy a politika is elismerje a fontosságát. El tudom képzelni például, hogy éppen egy ilyen járványhelyzet lesz az, ami elősegítheti, hogy a koncepció politikai szinten is megjelenjen.

– Mi lehet a megoldás? A járvány elleni küzdelemben rengeteg műanyagot kell használnunk. Ez hogyan kerülhető el?

– Első lépésként például úgy, hogy az előbb felvázolt gondolat egyáltalán jelenjen meg a védekezés koncepciójában. Amikor Magyarországon létrejön egy operatív törzs, akkor jó lenne, ha felvenne a csapatába egy biológust vagy klímapolitikai szakértőt. Ez lenne az első lépés, hogy a döntéshozói szinten ez a szempont megjelenjen. Igenis vannak alternatívák – például az eldobható maszkokkal szemben a mosható maszkok.

A tenger fenekén lebegő műanyag kesztyűk és szájmaszkok. Forrás: YouTube

– Az említett ENSZ-jelentésben szerepel egy elég konkrét javaslat is: úgy vélik, hogy elsősorban az államok közötti globális klímapolitikai koordináció segítheti elő a környezeti terhelés csökkentését.

– Nagyon fontos lenne, és ez egy gyönyörű gondolat, de sajnos olyan érdekellentétek vannak, hogy a valóságban aligha kivitelezhető. Ha az éghajlatváltozás elleni küzdelem elmúlt négy évtizedes történetét nézem, mindenki állandóan mondja, hogy milyen jó lenne, ha együttműködnének az országok, de az összes erőfeszítés ellenére ez sehogy nem jön össze. A piacgazdaságnak az az egyik jellegzetessége, hogy nem veszi figyelembe a természet szabályait. Azt gondolom, hogy most már tovább kell lépni, és nem azon gondolkodni, hogyan lehetne valami megoldást találni a piacgazdaság keretei között, hanem

abból kell kiindulni, hogy a piacgazdaság nem ad lehetőséget az ökológiai szempontok megfelelő érvényesülésére. Egy olyan új modellt kellene kidolgoznunk, amelynek az első és a legfontosabb szempontja az, hogy a természet törvényeit nem lehet megsérteni.