José Cura: Ez egy szerelmi történet Magyarországgal

Több mint negyedszázada tartó különleges kapcsolat fűzi Magyarországhoz a világhírű argentin tenort, aki ismét hazánkban koncertezik. José Cura ezúttal Szamosi Szabolcs orgonaművésszel lép színpadra négy templomi koncerten: Pécsett, Esztergomban, Békéscsabán és Debrecenben. Interjúnkban az orgona és az emberi hang különleges találkozásáról, a csend szerepéről, a magyar közönséghez fűződő kapcsolatáról, valamint a művészet és a show-biznisz közötti különbségről beszélgettünk.

Forrás: Filharmónia Magyarország

– A csend a zene második legfontosabb alkotóeleme, az első pedig a hang. 

A csend formát ad a hangnak. 

A hang és a csend azonban egy szent helyen egy további dimenziót nyer, bár ez a dimenzió inkább spirituális, mintsem akusztikai jellegű. Egyfajta pszichoakusztikai ráhangolódás.

– Érez különbséget egy operaközönség és egy olyan hallgatóság között, amely elsősorban templomi koncertre érkezik?

– Maga a közönség nem változik, de a hozzáállása igen. Egy templomban az a pszichológiai hátteret teremtő hangulat, amelyet a szent hely kelt, elősegíti a zene teljes élvezetéhez szükséges belső békét. Egy színházban ezt a lelkiállapotot nehezebb elérni.

– Magyarországon mindig telt ház fogadja. Mit érez a magyar közönségen, ami más országokban esetleg kevésbé tapasztalható?

– Ennek semmi köze az országhoz, inkább az időhöz. 

A Magyarországgal való szerelmi történetem 2000-re nyúlik vissza, és az évek során csak egyre erősebbé vált. 

A közönség szeretetét az is méri, hogy az idő múlásával az ember élettársává válik. Látjátok, ahogy egymás mellett öregedtek, változtok, mindezek ellenére mégis hűségesek maradtok egymáshoz. Ez egy varázslatos érzés, és nagyon ritka is.

José Cura és Szamosi Szabolcs (Fotó: Filharmónia Magyarország)

– Nemcsak énekesként, hanem karmesterként, rendezőként és zeneszerzőként is dolgozik. Ez a sokféle szerep mennyiben van hatással a szólistalétre? A komplex látásmód minden esetben előnyt jelent egy előadóművésznek, vagy van, hogy konfliktusos?

– Minden ember egy külön univerzum, és az, hogy ki miként mozog a bolygók között, az életre szóló választásokon és a kapott tehetségen múlik. Dönthetsz úgy, hogy nem bonyolítod az életedet és csak egy dolgot csinálsz, vagy úgy, hogy mindennek elkötelezed magad, amiben tehetséges vagy. Mint mindig, az idő és a távlatok mutatják majd meg, hogy jól döntöttél-e vagy sem.

– Ön szerint milyen ma az opera reputációja? Mit vár el a mai közönség egy operától? Ugyanazt, mint húsz-harminc éve?

– A klasszikus művészet az emberiség egyik legértékesebb öröksége, ugyanakkor egy bizonyos iparág terméke is. Amíg vannak olyanok, akik hajlandók fizetni érte, addig fennmarad. Ellenkező esetben, mint bármely olyan termék, amely elveszíti a fogyasztók kegyeit, lassan eltűnik a piacról, és ha szerencsénk van, azoknak a keveseknek marad elérhető, akik még mindig értékelik, mint egy ínyencsarok a boltban. Durván hangzik, de a művészet és a show-biznisz két különböző dolog.

– Rendezőként hogyan viszonyul a klasszikus operák újraértelmezéséhez? Hol van az a pont, ahol egy mai látásmód még közelebb hozza a művet a közönséghez, és mikortól veszélyezteti az eredeti alkotói intenciót?

– Évente ugyanabból a műből előadások százait játsszák szerte a világon. Butaság lenne elvárni, hogy mindegyik az eredeti produkciót másolja le, mert akkor nem lenne értelme tovább előadni őket. Ve­gyél egy CD-t és maradj otthon. Azonban 

a „modern” és a „hülye” nem szinonimák. 

Talán inkább emiatt kellene aggódnunk.

– Egyszer azt mondta, hogy önnek kétféle zene létezik: a jó és a rossz, műfajtól függetlenül. De milyen szempontok alapján kell eldöntenünk, mi a jó és mi a rossz?

– Kétféle módon lehet a művészethez közelíteni: technikailag és érzelmileg. Az érzelmi reakciót nem tudjuk irányítani. Vannak, akiket megérintenek olyan dolgok, amelyek másokat egyáltalán nem. A technika viszont nem vélemény kérdése. Lehet, hogy úgy döntesz, hogy másképp építesz házat, mint a többi építész, de ha a ház a fejedre dől, az eredetiséged nemcsak értelmetlen, hanem veszélyes is.