Azzal külön cikkben foglalkozott az Origo, hogy a vállaltan és harciasan kommunista francia színésznő, Corinne Masiero teljesen meztelenre vetkőzött a színpadon, a harmadik járványhullám közepén, a színházak újranyitását követelve.
Corinne Masiero a francia miniszterelnöknek üzent, nem pedig a valódi hatalommal rendelkező Emmanuel Macron elnöknek. Nem véletlenül: Macront a baloldal a nemzeti büszkeség elleni mondatai és alapvetően bevándorláspárti politikája miatt elfogadja, viszont a jobboldali politikai családból érkező miniszterelnökét, Castex-et nem. Ezért úgy tesznek, hogy a rossz döntéseket nem a jó elnök hozza, hanem rossz miniszterelnöke.
Anny Duperey rögtön az elején a szintén jobboldali pártcsaládból érkezett francia kultuszminiszternőt, Roselyne Bachelot-t támadta, majd jött az estet vezető Marina Fois, aki szintén valódi művész, de ezúttal inkább baloldali politikai aktivistaként szerepelt a színházak nyitását követelve, természetesen a konzervatív kultuszminiszternőt gúnyolva.
De egy (kommunista) szakszervezeti bizalmi is színpadra léphetett – a francia Oscar átadójáról van szó –, Salome Gadafi CGT-vezető, aki a francia kormány szerinte rossz munkanélküli segélypolitikáját támadta. Egy filmünnepen.
Isabelle Huppert francia színésznő beszédet mond a César-díjak 46. átadási ünnepségén a párizsi Olympia koncertteremben 2021. március 12-én
Fotó: MTI/AP/AFP/Thomas Samson
Isabelle Huppert és Chiara Mastroianni (újabb két nagy színésznő) kulturáltan, de azért részt vett a politikai manifesztumokban, de Jeanne Balibarról már nehéz elmondani, hogy túlságosan intelligensen viselkedett volna. A Le Figaro szellemes megjegyzése szerint ekkor már egy kommunista pártgyűlésen kezdték érezni magukat a nézők. Jeanne Balibar ellensége éppenséggel az előző és a jelenlegi munkaügyi miniszter volt.
Aztán jött az a szólam, hogy túlságosan sok a fehér művész a francia filmiparban, emlékezés a francia George Floyd-ént kezelt, egy rendőrségi fogdában meghalt bűnözőre (Adama Traoré, a francia BLM-mozgalom arca), valaki pedig azért nem adott át egy díjat, bár elvállalta, mert így tiltakozott a számára (meg nem nevezett) kedves eszmék mellett.
Igazából egyetlen művész, az egyik legnagyobb francia színésznő, Fanny Ardant beszélt kizárólag a művészetről, filmekről, meg a férfiak iránti szerelméről. Fanny Ardant volt Truffaut utolsó felesége, a Szomszéd szeretők és a Végre vasárnap főszereplője.
A teljes cikk – a nyertesek névsorával – ITT olvasható.
