Reagált az Operettszínház a társulat nyílt levelére

Sajtóközleményt adott ki a Budapesti Operettszínház, melyben Kiss-B. Atilla főigazgató társulathoz címzett válaszlevelét olvashatják. Apáti Bence balettigazgató válaszát is közöljük a társulat tagjai által aláírt nyílt levélre. Végül Homonnay Zsolt, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője is címzett levelet a társulathoz. Mindhárom szöveget változtatás nélkül közöljük.

Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója Fotó: Havran Zoltán

„Apáti Bence balettigazgató válasza a társulat egyes tagjai által 
aláírt nyílt levélre:
Elhatárolódás.
Érdekes kifejezés. Kicsit a kilencvenes éveket idézi, akkoriban 
követelte a balos sajtó és minden balos politikus, hogy ettől meg attól határolódjon el ez meg az. Nem szeretem.
A szót.
A szagát.
A bűzét.
Nézzük ezt a mostani esetet!
Tetszik, hogy sajtóhírek szerint OJD az Operettszínháztól 
függetlenül, egy másik intézményen keresztül, amiről speciel 
nekem fogalmam sem volt, hogyan keresett pénzt?
Dehogy tetszik.
Nincs ember, akinek ez szimpatikus lenne.
OJD is felajánlotta, hogy visszafizeti a műveiért kapott díjat.
Nagyon helyesen.
De szakmailag elhatárolódni?
Meg cancel culture?
Töröljük el vele együtt a munkásságát is?
Ugyan kérem. Miért tennénk?
Kiváló alkotó.
Az Orfeum mágusa például szerintem egészen zseniális.
Persze a művészet mindig szubjektív. Van, akinek tetszik egy 
alkotás, van akinek nem.
Van, aki szerint az egyik mű páratlan, van, aki szerint ugyanaz 
gyengécske.
Általában pedig úgyis az idő dönti el a kérdést, tudvalevő, 
hogy számos alkotó halt meg koldusszegényen, éhezve, és 
csak 50 vagy 100 év múlva „futott be”, fedezték fel, lett 
divatos; sikeres.
Orbán János Dénes a saját megítélésem szerint zseniális.
Egy művészünk szerint viszont nem az.
Akkor most kinek van igaza?
De a dolog, ha jól értem, nem is erről szól, hanem arról, hogy 
OJD külső pályázati forrásokból származó tiszteletdíja magas.
Erről főigazgató úr már két alkalommal elmagyarázta, hogy 
mi a helyzet, én mindenkit arra kérek, hogy olvassa el 
figyelmesen. Azokat is, akik szintén magasabb összegeket 
kaptak a szokásos spielpénzüknél, hiszen lett külső forrás.
Engem Atilla meggyőzött, de természetesen mindenkinek 
szíve joga, hogy kifogásoljon bizonyos alkotói díjakat, 
jogdíjkifizetéseket.
Bár ez utóbbi előtt tényleg értetlenül állok, részint azért, mert 
volt itt olyan vezetés, ahol az igazgatóság néhány tagja 
valahogy mindig felkerült alkotóként a plakátra, és OJD 
pénzeinek sokszorosát vihette haza a fizetése mellé, ehhez 
képest én nem lettem házikoreográfus, főigazgató úr pedig 
nem lett a színház első számú rendezője, részint a jogdíj az 
bizony olyan, hogy az alkotó nem fix pénzt kap, hanem a 
jegybevétel egy bizonyos százalékát, 2 és 8 között, mondjuk.
Mindenki.
Régen is, most is.
Ez nem valami új gonosz, NER-es találmány.
Tehát valahol érteni vélem, hogy egyesek szerint OJD ne 
kapjon jogdíjat, mások pedig mi az, hogy, nagyon is, de azért 
a világ egyelőre nem így működik.
Ezzel együtt újfent kijelentem, hogy természetesen csöppet 
sem tetszenek a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit 
Kft és OJD között létrejött szerződések. Még akkor is, ha 
semmi közöm a fent nevezett intézményhez, a szerződésekről 
az összegekről én is csak mostanában, a sajtóból értesültem, és 
akkor is, ha pontosan tudom, hogy az aláírók egy jelentős 
részét ez egy cseppet sem érdekli.”

„Drága Kollégák, kedves Barátaim!
Az elmúlt évtizedekben számtalan boldog pillanatot, nagyszerű 
előadásokat, de sok vihart, évekig tartó kibeszéletlen 
nehézségeket, néha kudarcokat éltünk át itt, a Budapesti 
Operettszínházban, együtt. Ezeknek egyes részleteibe bepillantást 
engedett a sajtó, a közösségi média a nézők számára is, egyes 
részleteit csak mi ismerjük, ismerhetjük.
Nehéz tehát egy "Család" elmúlt 30 évének minden részletéről, 
folyamatáról röviden szólni, de nyilatkozataitokra, kérdéseitekre 
nem tudok másképp tekinteni, mint Barátaim, Kollégáim, 
Játszótársaim olyan fontos szavaira, amelyekre feltétlenül, 
mindenképp, és azonnal reagálnom kell.
Így is teszek:
1. Határozottan és egyértelműen elhatárolódom Orbán János 
Dénes nyerészkedő, erkölcstelen magatartásától.
2. Számomra a Színház Társulata jelenti a valódi szakmai hátteret, 
véleményetek, hitetek, a közösségünk maga, fontosabb volt, és 
lesz, mint bármi más.
3. Munkám kizárólag a feladataim legjobb elvégzésére irányult. 
Művészeti vezetőként kizárólag az elém kerülő művészeti 
kérdésekre koncentráltam, s nem volt a feladatom, hogy 
bármelyik mű esetleg kétségre okot adó szerződéses hátterét 
illetően képbe kerüljek. Ha hibáztam azzal, hogy ezzel az elvi 
lehetőségemmel nem éltem, akkor mindenkitől elnézést kérek, 
mert így valóban nem tudtam többet tenni a kialakult helyzet 
elkerüléséért.
Szeretettel,
Homonnay Zsolt”