Házasság a rock and roll-lal

Tizennyolc esztendeje zenél. A dobolás mellett akusztikus gitárt használ, dalt szerez, szöveget ír, a zenét hivatásának tekinti. 2009-ben VálaszÚt néven saját formációt alapított, ugyanakkor beülhetett a patinás hard rock csapat, a P. Mobil dobfelszerelése mögé is. Szebelédi Zsolt, a sokoldalú, képzett muzsikus a jubileumok jegyében tölti az idei esztendőt.

A tizedik dobos: Szebelédi Zsoltnak a saját zenekarára is jut ideje Fotó: Havran Zoltán

– Maga a cím is sok mindent elárul. A P. Mobil 1973. május 1-jén kötött házasságot a rock and roll-lal, amelybe természetesen a közönség is beletartozik. Lóránt már négy évvel korábban kezdte a szakmát a Gesarol együttessel, s a kötelező névváltoztatás után immár ötven éve csinálja a zenekart P. Mobilként. Ilyen módon a Kárpát-medence-szerte bemutatandó Aranylakodalom-turné is májustól indul, teljesen új műsorral. Két új kiadvány megjelentetése szerepel a terveink között: az első az évfordulóhoz méltó, vadonatúj saját dalokat tartalmaz majd, míg a másikon – P. Mobil-osra formálva és némileg rendhagyó módon – a magyar rocktörténelem klasszikus szerzeményei kapnak helyet.

A tizedik dobos: Szebelédi Zsoltnak a saját zenekarára is jut ideje
Fotó: Havran Zoltán

– Hová helyezhetjük a zenei palettán a VálaszÚt zenekart?

– Egy biztos: a rockzenéből érkeztünk, tehát ez az alap. Nem tagadjuk meg önmagunkat. Ám ezen belül könnyedebb hangvételű szerzemények is felszínre kerültek. Ugyanakkor eljutottunk a másik szélre, a hard rockon keresztül egészen a keményebb megszólalásig. Dalainkban mindemellett – ha nem is népi hangszerekkel, de a dallamokban – megjelennek a folkos motívumok is. Tehát szép ívet húzva az angolszász rockzenétől a magyar népzenéig terjed a skála.

– Milyen messzire jutottak az elmúlt tíz esztendőben?

– A zenekart Móczár László gitáros barátommal alapítottuk. Különböző feldolgozásokkal kezdtünk, majd az első közös szerzeményünkkel, a Titokkal nagy sikert arattunk a közönségünk körében. Innen számítható az újabb dalok születése, majd az ezt követő két évben összegyűlt egy nagylemeznyi anyag. A címe mi más lehetett volna, mint Titok… Ahogy az lenni szokott, több tagcserét megéltünk, de mostanra egy nagyon jó csapat jött össze. A fejlődés során még két albumot rögzítettünk, amelyeken szembeötlő a változás: az első lemez szövegcentrikusságához, valamint popularitásához képest a Van még esély kiadványon már több zenei megfejtés hallható. A Mindenen át (2015) című korongunknál fogott el az érzés, hogy megtaláltuk önmagunkat, a „válaszutas” hangulatot. Két évvel később kiadtuk a Szent László öröksége című történelmi konceptlemezt, amely a népzenei vonulat mellett inkább a klasszikus rock irányába mutat. Ez az első olyan album, amelynek zenéjét – Varga Tibor szövegével – teljes egészében magam írtam. A kétéves periódust tartva idén, persze az évforduló jegyében, új CD-t, valamint koncert-DVD-t tervezünk a boltokba juttatni. Tavasszal Budapesten klubozunk, októberben pedig szeretnénk tető alá hozni egy születésnapi-jótékonysági koncertet, amelyre neves zenészeket várunk vendégként.

– Hogyan látja az ön által művelt műfajok jövőjét? Érdemes-e ebbe energiát, pénzt fektetni?

– Feltétlenül! Ezen a kérdésen is sokat tűnődtem, és minden alkalommal arra jutottam, hogy igen, van értelme. Hiszek a befektetett munka gyümölcsé-­ben. Még akkor is, ha saját zenekaromat, a VálaszUtat nem tudom száz százalékig csinálni, hiszen a P. Mobil az első. De a VálaszÚt is nagyon fontos számomra. Ha nem lenne, belehalna a lelkem, hiszen ez olyan kifejezési forma, amit csak itt tudok megvalósítani. Ha azt látom, hogy koncertjeinken boldog a közönség, a zenésztársak és jómagam, akkor már megérte.