Az elidegenedés drámája

Hogyan lehet mesterien bánni a csönddel egy cselekményszegény darabban, ahol minden apró rezdülésnek tétje van? A Győri Nemzeti Színház legutóbbi premierje, az Egerek és emberek iskolapéldája lehet az efféle rendezésnek: előadásukban John Steinbeck drámája nemcsak szívbemarkolóan őszinte lett, de ízig-vérig színház és tetejébe fájóan aktuális is.

Itt mindenki magányos, a magát kellető feleség és a nincstelen idénymunkás is Fotó: MTI/Krizsán Csaba

A kollektív elmagányosodás és elidegenedés olyan erővel szólal meg Szűcs Gábor rendezésében az Egerek és emberek című darabban, hogy naphosszat tudnánk még nézni a tízfős színészgárda puszta létezését az ingerszegény környezetben. Elvesző dialógusok, beszédes szünetek és felcsendülő countryakkordok erősítenek rá az általános kilátástalanságra, ahol szinte borítékolva van az összezárt emberek egymásnak feszülése és a tragédia.

Steinbeck remekművében az első perctől tudható a vég, a mesterien felépített regényből született dráma mégis úgy fokozza a feszültséget, hogy egy pillanatra sem engedi el a néző figyelmét. Igazi rendezői vállalás színpadra vinni a művet, mert a megjelenített konfliktusok látszólagosak, igazában a mögöttük húzódó reménytelenség és az egy térbe zárt majdnem tucatnyi férfienergia mozgatja a szálakat.

Ebben a drámában mindenki magányos: a magát kellető feleség (Szina Kinga), mert nincs kivel beszélgetnie, a kvázi rabszolgasorban tartott fekete Crooks (Jáger András), aki a kisebbség kollektív magányának megtestesítője, vagy Lennie, az ügyefogyott jámbor óriás, akitől fogyatékossága miatt mindenki távol tartja magát. Miért ódzkodunk az együgyű emberektől? Mert jelenlétük képes fejtetőre állítani a megkövült, hazug viszonyainkat és felforgatni kicsinyes embertelen világunkat – ezzel szembesít Steinbeck.

Itt mindenki magányos, a magát kellető feleség és a nincstelen idénymunkás is
Fotó: MTI/Krizsán Csaba

Két mezőgazdasági idénymunkás a főszereplője az amerikai világválság idején játszódó darabnak, a retardált Lennie (Ungvári István) és az életrevaló George (Járai Máté). A farm, ahol sikerül munkába állniuk, modern kori rabszolgák gyűjtőhelye. Miközben mindennapi munkájukat végzik, a tanya legidősebb tagjával, Curleyvel (Bede-Fazekas Csaba) arról ábrándoznak, hogy egy napon hármuknak saját birtokuk lesz és szabadon fognak élni.

Végül már csak az öreg Candy bizakodik tervük megvalósulásában, miközben a tanya minden lakója fokozatosan elveszíti a hitét, ő mantraszerűen ismétli, önmagát is igyekszik meggyőzni arról, hogy másként is lehet élni. Bede-Fazekas Csaba rendkívül erős Curley-alakítása az emberi méltóság megtestesülése. Hasonlóan lenyűgöző a színészgárda koncentrált játéka, George és Lennie fantasztikus kettőse.

A második felvonásban Crooks monológjába sűrítette a szerző mindazt, amit az össztársadalmi elidegenedésről mondani akart, és ami napjainkban éppen olyan égetően aktuális, mint a világválság kiégettségében a kaliforniai farmon. A Nobel-díjas író mindent tudott a társadalmi kivetettségről, a barátság erejéről, az emberi méltóságról és az emberhez méltatlanná váló körülmények között felszínre törő állati ösztönökről.

Szűcs Gábor személyében nagyon jó kezekbe került a darab, a rendező igazi empátiával közelített szereplőihez, és olyan előadást kreált, amelynek bemutatóját a győri közönség szűnni nem akaró tapssal, állva ünnepelte.