Az elidegenedés drámája

Hogyan lehet mesterien bánni a csönddel egy cselekményszegény darabban, ahol minden apró rezdülésnek tétje van? A Győri Nemzeti Színház legutóbbi premierje, az Egerek és emberek iskolapéldája lehet az efféle rendezésnek: előadásukban John Steinbeck drámája nemcsak szívbemarkolóan őszinte lett, de ízig-vérig színház és tetejébe fájóan aktuális is.

Itt mindenki magányos, a magát kellető feleség és a nincstelen idénymunkás is Fotó: MTI/Krizsán Csaba

A második felvonásban Crooks monológjába sűrítette a szerző mindazt, amit az össztársadalmi elidegenedésről mondani akart, és ami napjainkban éppen olyan égetően aktuális, mint a világválság kiégettségében a kaliforniai farmon. A Nobel-díjas író mindent tudott a társadalmi kivetettségről, a barátság erejéről, az emberi méltóságról és az emberhez méltatlanná váló körülmények között felszínre törő állati ösztönökről.

Szűcs Gábor személyében nagyon jó kezekbe került a darab, a rendező igazi empátiával közelített szereplőihez, és olyan előadást kreált, amelynek bemutatóját a győri közönség szűnni nem akaró tapssal, állva ünnepelte.