Puffoljuk ám, mint a fene

„Újra pénz veréséhez fogtunk, puffoljuk ám a W. M. & Co.-kat, mint a fene, hja, mi a menkőt tegyünk?” — írta barátjának San Franciscóból 1852-ben Wass Sámuel erdélyi gróf, aki társával, Molitor Ágostonnal amerikai aranydollárokat készített a pénzverdéjükben. A gróf még az 1848—49-es szabadságharc idején, küldetéssel utazott ki Amerikába. A világosi fegyverletétel híre New Yorkban érte, ezért kint maradt, és más magyarokkal együtt az aranyláz őt is Kaliforniába vonzotta, ahol fényes karriert futott be. Pénzverdéjük aranydollárjai ma világszerte ritka érméknek számítanak, ebből egy egész sorozatot küldött haza Magyarországra az önkényuralom idején, 1855-ben. Ezekből láthatunk egy kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum Kalifornia aranya — Magyar „aranyásók” a vadnyugaton nevű időszaki kiállításán.

A magyarok által alapított kaliforniai cég 48 órán belül vállalta az aranyásók által beadott nyersanyag feldolgozását és kifizetését Fotó: MTI/Mohai Balázs

– Mivel az Egyesült Államok szövetségi pénzverdéje csak 1854-ben nyílt meg San Franciscóban, a kínzó készpénzhiányt főként a magáncégek által kibocsátott aranydollárok elégítették ki.

A Wass, Molitor & Co. 1852 és 1855 között négy címletben – 5, 10, 20 és 50 dollár – bocsátott ki aranypénzeket. A cégük bekerült Kalifornia öt legjobb hasonló vállalata közé – mondta Tóth Csaba régész, numizmatikus, a kiállítás kurátora.

Wass Sámuel hazafi volt, ezért 1855-ben egy egész pénzsorozatot küldött haza a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A múzeum által őrzött érméket a kiállítás megrendezése előtt elküldték a Numismatic Guaranty Corporation képviseletére, a világ legnagyobb független tartásfok-minősítő cége pedig elemezte és a tartásfokuk alapján rangsorolta a Wass-érméket az 1-től 70-ig terjedő értékskálájukon.

– Az ötven- és a tízdolláros érme ­63-as minősítést kapott, ami hatvan felett már state-nek, azaz verdefényes állapotúnak felel meg. Mivel ezek az érmék sohasem kerültek forgalomba, így nagyon jó minősítést kaptak. Az 50 dollárosunknál csupán egy szebb példány ismert a világon, míg a szintén 63-as besorolást kapott 10 dollárosnál nem tartanak nyilván jobb állapotú darabot.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

A hazaküldött 65 dollár így ma már egy vagyont ér, a múzeum Éremtárának ritka kincsei közé tartoznak. Számításaink szerint, ha elárvereznénk őket, fél- vagy akár egymillió dolláros piaci áron is elkelnének az érmék – fejtette ki Tóth Csaba.

A kurátor szerint még egyáltalán nem kutatták azt, hogy a magyar emigránsok pontosan milyen tőkével és miképpen tudtak pár év alatt ilyen sikeres vállalkozást kiépíteni az akkori vadregényes Kaliforniában. Az ottani levéltári anyagok még rengeteg érdekességgel szolgálhatnak a magyar aranykeresők, sokkal inkább „aranygrófok” történetéhez.