Kelemen Barnabás lehetetlennek tűnő vállalása: három nap alatt játssza végig a hegedűirodalom csúcsait

Kilenc plusz egy hegedűverseny három nap alatt – első hallásra is emberfeletti vállalás. Ez azonban nem csupán technikai bravúr, sokkal inkább tisztelgés a magyar hegedűiskola előtt, és kísérlet arra, hogy a múlt örökségét a jelen nyelvén szólaltassa meg Kelemen Barnabás. A május 1. és 3. közötti koncertmaraton mögött álló Kossuth- és Liszt-díjas hegedűművésszel, a Fesztivál Akadémia Budapest egyik alapítójával beszélgettünk felkészülésről, hagyományról, tehetséggondozásról és arról, mit jelent ma magyar hegedűsnek lenni.

Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt-díjas hegedűművész Fotó: Herman Péter

– Hogyan jelenik meg ez a hagyomány a mindennapi munkában és a tehetséggondozásban?

– Nincs még egy ország széles e világban, amely olyan hangszeres nagyhatalom, mint a mi magyar hegedűstradíciónk.

Ezt nemzetközi szinten és itthon is kimondani, zászlónkra tűzni kötelességemnek érzem. A maratoni sorozat erre a tradícióra hívja fel a figyelmet. Ez a tradíció a gyökerünk, és ebből fakadunk mindannyian mi, magyar hegedűsök, azonban ez a fényes múlt kötelez is minket.

A FAB célja évek óta a jövőt építeni, a tudást átadni, hogy a gyökerekből a törzs erősödjön, s figyelni a rügyekre.

Csak az elmúlt három tanévben 385 mesterkurzust tartottunk Magyarországon és határainkon túl, háromlépcsős versenyeket szervezünk immár hét éve, tesszük a dolgunkat. A hegedülésemmel is szeretnék megfelelni mindannak, amit kaptam a családomtól, mestereimtől. Ez nagy felelősség, ami minden nap munkára ösztönöz.

Kelemen Barnabás bízik abban, hogy a magyar hegedűstradíció hagyományát méltón tudják ápolni, hírnevét megtartani, s a fáklyát a jövő generációnak továbbadni. Fotó: Herman Péter

– Mit keresnek egy fiatal hegedűsben? Mi alapján válik valaki igazán kiemelkedővé?

– Ahogy már mondtam, a FAB háromlépcsős versenyben látta meg a lehetőséget. A Fehér Ilona nemzetközi hegedűverseny 22 éves kor alattiaknak, a világ legjobbjainak a színtere. Az elmúlt kilenc év győztesei közül többen ma már fantasztikus mesterhegedűkön, akár Stradivarius hegedűn játszanak, a világ legjobb menedzsmentjei egyengetik az útjukat, mint például Leonhard Baumgartnernek. A Hubay Jenőről elnevezett nemzetközi versenyünk mindennek az előszobája, a hegedűsök a Kárpát-medence országaiból érkeznek, szintén rendkívüli felkészültséggel. A Halász Ferenc Országjáró Tehetségkutató verseny más, elsődleges célja inspirálni a magyar zenetanárokat, a gyerekek tizenhat éves kor alatt indulhatnak.

Az intonáció, a színpadi jelenlét, az egyéniség, a kotta pontos értelmezése és a természetes hangszerkezelés mind alapvető. A kiemelkedő növendékeket hosszú távon támogatjuk. De végső soron mindig az dönt, hogy megszületik-e az a bizonyos egyéni hang.

– Hogyan látja ma a magyar hegedűiskola helyét a nemzetközi zenei életben?

– Bízom abban, hogy a magyar hegedűstradíció hagyományát méltón tudjuk ápolni, hírnevét megtartani, s a fáklyát a jövő generációnak továbbadni. A saját generációmban is több nemzetközileg elismert magyar szólista van, és a fiatalabbak között is sok a kiemelkedő tehetség. A FAB ebben egyfajta kapcsolódási pont: lehetőséget ad közös munkára, kamarazenélésre, tanításra.

– A FAB különböző formátumai – Springfest, Summerfest, Winterfest – eltérő hangulatot képviselnek. Mi köti össze őket?

– A zene gyökere globálisan a népzene. A magyar népzenét a legtöbb faluban a cigányzenészek muzsikálták. Különösen fontos számomra a magyar népzene és a magyar cigányzene, hiszen Pertis Pali – az ismert cigányprímás – unokája vagyok. A Springfest a pünkösd ünnepe. A népzene, a népi hagyományok, a sok-sok gyerekprogram párhuzamosan a klasszikus zenével, színházzal karöltve lelki feltöltődés minden korosztály számára. Rendkívül színes a műsor, a szabad ég alatt, szalmabálákon, pajtákban, templomokban zajlanak a programok. A Winterfest a régi idők szalonkoncertjeinek hangulatát hozza vissza a lillafüredi Palotaszállóban. A Summerfest pedig a fanatikus zenerajongóké. Az alma materünk, a Zeneakadémia a fő helyszín, és idén is már több mint százharminc diákot igazoltunk vissza harmincöt országból, akik az ötven szólistától nemcsak négy-négy önálló hangszeres órát kapnak, hanem folyamatosan kamaráznak és koncerteken is fellépnek. Tíz nap alatt húsz-huszonöt koncert várható, de a mesterkurzusok is nyilvánosak. E három fesztiválban közös a zenélés végtelen szeretete.