Este Beethoven A-dúr csellószonátája után Bach 3. brandenburgi versenye szinte örömzenélésként tölti be a Hunyadi-termet. A vonók mozgása, az egymásra figyelő tekintetek, a felszabadult energia mind azt sugallják: a kamarazene lényege a kapcsolódás. A két mű között pedig elhangzik végre József Attila Ódája. Mácsai Pál elementáris előadása közben a levegő is megfagy. A szerelem és féltékenység témát Beethoven és Tolsztoj azonos című műve, a Kreutzer-szonáta viszi tovább, amelyben Kelemen Barnabás és Jose Gallardo virtuozitása lenyűgöz, miközben Bezerédi Zoltán színészi játéka is igazán üdítő.
A zárónapon a fesztivál talán legjobban várt előadása, a FAB saját produkciója, a Liszt–Madách Via Crucis – Az ember tragédiája mutatkozik be.
A zene mély és megrendítő, Az ember tragédiája alapmű. A két mű együtt hátborzongató.
A színészek az egyes jelenetek rezüméjét hozzák közel, a legerősebb mondatok egy csapásra belénk égnek, a színészi jelenlét és orgánum – különösen Kelemen Hanna arcjátéka – éteri magasságokba emeli az előadást.
A Winterfestet Kelemen Barnabás és Kokas Katalin álmodta meg, egy olyan fesztivált szerettek volna, ahol a művészek egymás örömére is muzsikálnak. A lillafüredi Palotaszálló mesebeli tereiben ez a szándék ismét valóra vált.
Három nap alatt ráérezhettünk valamire, amit a hétköznapokban könnyen elveszítünk: a figyelemre. Arra a csendre, amelyben a zene, a szó és a másik ember valóban elér bennünket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!