Szenvedni annyi, mint diadalt aratni

– Meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát – mondják később a zsidók a hezitáló Pilátus előtt. Meg kell halnia, mert nem illett az általunk fenntartott struktúrába.

Juhász Kristóf
2019. 04. 21. 7:45
Krisztus cselekedeteinek nincs világi logikája Fotó: Kurucz Árpád
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Krisztus cselekedeteinek nincs világi logikája
Fotó: Kurucz Árpád

A teológia olykor Aquinói Szent Tamás nyomán egységesnek látszik a kényes kérdésben, hogy mit is csinált Krisztus a föltámadás előtt: leszállt a poklokra, hogy kiszabadítsa a lelkeket. De hogy Lázár hol járt és mit csinált halála és föltámasztása között, arról az írások mélyen hallgatnak.

Semmilyen misztérium nem adja könnyen magát. Elnémulunk hát mi is, mi, kései Lázárok, Magdolnák és Júdások, akiknek Jézus Krisztus saját testét nyújtja minden pillanatban. Elnémulunk, mert a félelem, a halál tabuja megakadályoz minket a megismerésben. Elnémulunk, mert uralkodik rajtunk legnagyobb bűnünk: a szellemi restség.

Ennek a bűnnek az ördöge folyamatosan azt suttogja fülünkbe, hogy utasítsuk el a túlságosan bonyolult, nem közérthető kérdéseket és válaszokat. Ez az ördög azt mondja, hogy minden titkot megfejtettek már, ezért mi fölöslegesen zökkentjük ki magunkat és egymást jól megérdemelt, napi fogyasztásunkból holmi kényelmetlen kérdésekkel.

A világ rendje nem szereti a föltámadottakat. A világ rendje a halottakat szereti. A fogyasztókat, a képmutatókat, az álszenteket, a resteket. A föltámadott veszélyes, mert már járt a pokolban. Ezért akkor is fölismeri a poklot, mikor a Földön találkozik vele.

Egy tréfás tanítás szerint Isten először mindenkinek csak kis, könnyű kereszteket rak az útjába, hogy vegye föl, és vigye tisztességgel. Aki nem veszi föl keresztjét, továbbmegy, kikerüli, az elé végtelen türelmében egyre nagyobbakat tesz, hogy végre észrevegye, mert hátha csak elbambult szegény. De aki nagyon sokáig teszi próbára Isten türelmét, hülyének tettetve magát, az végül kikerülhetetlen méretű feszületbe ütközik.

„Szenvedni annyi, mint diadalt aratni” – mondta Babits a Psychoanalysis Christianában. Tekintsük idén húsvétkor elsődleges feladatunknak észrevenni: mennyi apró diadalt aratunk és mennyi apró keresztet cipelünk föl a mi kis Golgotánkra. És hogy ez nem hiábavaló.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.