Franco Zeffirelli, aki nagyon ragaszkodott a szülővárosához, 1966-ban a várost sújtó és számos művészeti értékét megrongáló árvíz után dokumentumfilmet forgatott Per Firenze (Firenzéért) címmel.
A film segítségével, amelynek a narrátora Richard Burton amerikai filmszínész volt, 20 millió dolláros támogatást sikerült összegyűjteni a helyreállítási és újjáépítési munkákhoz.
A rendező Firenze óvárosába költöztette az alapítványát, amelynek az volt a célja, hogy minél több ember számára elérhetővé tegye az életművét.
A 4000 négyzetméteres barokk épületben, amelyet a város ajándékozott a művésznek 92. születésnapja alkalmából, megszámlálhatatlan gyűjtemény található: vázlatok ezrei, operadíszletek pompázatos díszleteinek modellje, a hosszú életpályája alatt forgatott mintegy húsz film plakátjai. Zeffirelli a filmek mellett több mint harminc színdarabot és operát rendezett.
Az alapítvány értékes könyvtárában több mint tízezer művészeti, történelmi, irodalmi és színházi témákkal foglalkozó kötetet őriznek.
Zeffirelli, az egyetlen olasz, aki a brit uralkodó nemesi rangra emelt William Shakespeare műveinek megfilmesítéséért, négy Oscar-díj jelölést kapott a Rómeó és Júlia című filmjéért, amely elnyerte a legjobb operatőrnek és a legjobb jelmeznek járó aranyszobrot.
Kilencvenhat évesen még egy Rigoletto-előadás rendezésére készült, amelynek a bemutatóját 2020. szeptember 18-ére tervezték az Ománi Szultánság maszkati Királyi Operaházában.
