Kicsit mozog alattunk a föld

Nagyházi Márton NemAkárki című moralitásjátékát vasárnap 20 órakor mutatják be a Zsámbéki Színházi Bázison (avagy Műemlék Rakétabázison).

Nagyházi Márton NemAkárki című darabja csemege lehet az akasztófahumor kedvelőinek Fotó: Filep István

Nagyházi Márton NemAkárki című moralitásjátékát vasárnap 20 órakor mutatják be a Zsámbéki Színházi Bázison (avagy Műemlék Rakétabázison). A darab a XV. századi Akárkire, a moralitások legismertebbjére reflektál. A középkori műfajban bűnök és erények szerepeltek allegorikus alakokként, hol egyszerűbben, mint Erő vagy Szelídség, hol összetettebben, mint a Jóra való restség vagy a Bűnbánat erénye. Ők küzdöttek egymással, hogy a mindenkori ember, Akárki üdvösségre vagy kárhozatra jusson.

Az író darabja tartja a középkori formát, vagyis itt is allegorikus alakok szerepelnek, és itt is van egy központi figura, akinek a lelkét mérlegre teszik, de a végső elszámolásban már nem ragyog föl az isteni igazság fénye, ahogy az egész tér és cselekmény a valódi fénynek és a valódi sötétnek mintha valami távoli, kisszerű másolata lenne csupán. Ahogy egy másik asszociá­ciónak, Borbély Szilárd Akár Akárki című amoralitásának, úgy ennek a drámának is a jelen erkölcsi és morális válsága a szellemi alapkörnyezete. Akárki itt NemAkárki, a lázadó, az individuum, a forradalmár, az örök kamasz, aki mindent föl akar perzselni, és mindent elölről kezdeni, de szembesül vele, hogy az akárkik, a tömegemberek számára nem létezik valódi újrakezdés: a fölperzselt múlt helyébe a múlt torzképe épül.

Nagyházi Márton NemAkárki című darabja csemege lehet az akasztófahumor kedvelőinek
Fotó: Fejér János

Nagyházi darabjában mindenki elég gyanús, különösen a lélek fölött alkudozó allegóriák. Aki meg nem gyanús, az nyílt sisakkal szerencsétlen és hülye, és jól fel kell kötnünk a gatyánkat, hogy fölfedezzük a magunk (megbocsátható) esendőségét (is) bennük. Közben mindenféle tragikomikus, Monty Python-i helyzetek és dialógok történnek – kedvencem: „Vándor: Tisztább már a levegő? Hogy vagytok? Kar: Megvagyunk. Temettünk. Kicsit mozog alattunk a föld.”

Ha egy fiatal szerző középkori műfajhoz nyúl, az mindig öröm, hiszen kultúrtörténeti összefüggések felismerése, szellemtörténeti mozgások feltárásának szándéka érezhető a gesztusban. Bízom benne, hogy a misztériummal, moralitással, mirákulummal, passióval való bármiféle foglalkozás hozzájárul ahhoz, hogy szabadon és egészségesen tudjunk gondolkodni a teremtett világ egészéről. Talán még a posztmodern ember torz istenképét is sikerülhet meggyógyítani még világvége előtt.

Az előadás Galgóczy Judit rendezésé­ben a Zsámbéki Színházi Bázis zenés-táncos produkciójaként kerül színre hazánk egyik legkülönlegesebb színházi terében.

Akit érdekelnek a ragyogó, középkori műformák, bírja az akasztófahumort (ebben a darabban a haldoklót is agyon akarják ütni), és szívesen moralizál vagy elmélkedik korunk romlásán és kárhozatán, netán önfeledten vitázna azon, mennyire pislákol manapság halványan vagy épp ragyog fejedelmien az üdvösség fénye, az szedje össze a bátorságát, és nézze meg a NemAkárkit.

További részletek a Bázis honlapján, a Zsámbékiszínház.hu oldalon olvashatók.