Juhász Kristóf, a Magyar Nemzet munkatársa rovatunkban megjelent írásai is eredetiségükkel és hűbelebalázs módjára megfogalmazott benyomásaikkal keltették fel az olvasók figyelmét. Akik szeretik Juhász Kristóf cikkeit, alighanem élni-halni fognak a novelláiért is, hiszen mindent megtalálunk bennük, ami manapság hiánycikknek számít az elszövegesedett és hótt unalmas kortárs irodalomban, melynek témája leginkább önmaga vagy a transzgenerációs traumák és egyéb ásíttató izgalmak.
Juhász Kristóf novellái a szabadság könnyű mámorából születtek, ugyanis fittyet hánynak minden irodalmi konvencióra, az író például vakmerően keveri a realista prózát a science fiction-elemekkel, a bővérű pikareszkhagyományok pedig olykor átváltanak abszurdba, és egyfajta kísérteties plazmaköd lepi be a kötet minden oldalát. Ez az igazi magyar weird fiction (a furcsa fikció a XIX. század végén és a XX. század elejétől származó spekulatív fikció alfaja), ami ritka, mint a fehér holló.
Az író rövid életrajza is már-már Hajnóczy Péterével vetekszik, ugyanis a fülszöveg szerint volt már díszletfestősegéd, színpadi ügyelő, vendéglátós, állatistápoló, favágó, és több zenekart is alapított, jelenleg pedig újságíró, előadóművészként dolgozik. Témái is ugyanennyire sokoldalúak és kimeríthetetlenek. A címadó novella például egyfajta realista, romantikus történetként kezdődik, csakhogy a családfakutató lánynak egy fejét elhullató szellem elárulja, hogy a temetők is rácsatlakoztak az internetre, Ady Endre sírja pedig egy virtuális vírussal fertőzte meg a világhálót. És most fogózkodjanak meg: internetezés közben akár szifiliszben is meghalhatnak azok az emberek, akik rákattintanak a sírjára.

De mit mondhatnánk a távoli jövőben játszódó novellájáról (A 2070-es Jókai-kísérlet), amelyben íróklónokat hoznak a világra, s Jókai mellett más szellemi nagyságok is settenkednek a futurisztikus díszletek között. A Haláltánc-klub című írása viszont a kortárs, önmegvalósító nőket egyszerre ábrázolja fanyar humorral és nemzeti szempontból is időszerű morális kérdéseket feszeget, stílusosan, cseppet sem propagandaízűen. Mert ne feledjük: a polgár vagy még inkább konzumidióta-pukkasztás Juhász Kristóf védjegye.