Elég ha A Paleolit Hagyományőrző Alapítvány igaz története című írását említjük példaként, amely szintén 2070 körül játszódik, amikor gombamód elszaporodtak a hagyományőrző klubok, csakhogy mivel a honfoglalás kori, lovasíjász-vonulat már-már unalmassá vált, voltak, akik sokkal ősibb korokig nyúltak vissza: „Fél évig röhögött rajtuk a falu, hogy aszondja: Szécsőhomoki Kőkorszaki Hagyományőrző Egyesület. De túl jót röhögtek. Olyan jót, hogy még fizetni is hajlandóak voltak érte. Így csinált a Kőkorszaki fél év után heti két pénzes haknit már öt megyében is. Lakodalom, falunap, céges buli, majális, szoboravató, kiállításmegnyitó, önkormányzati meghallgatás, kútavatás, temetés, illegális-szemétlerakó-felszámolás nem lehetett meg nélkülük. Pedig csak rohangásztak a bunkókkal, üvöltöztek, meg pattintották a kőbaltát.”
Bizonyos értelemben ezt teszi Juhász Kristóf is; a kortárs magyar irodalomban rohangászik, de elég erős, egyéni és eredeti hangja van ahhoz, hogy áthallatsszon a hangzavaron. Olvassuk bátran!
Juhász Kristóf: Boldog halottak napját! Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!