Aki meg nem eksztázisba esni akar a zenétől, az nem őt fogja hallgatni. A profik és az abszolút hallásúak meg majd fölvághatnak ismerőseik előtt azzal, hogy mindhárom hegedűt meg tudják különböztetni (na jó, az igazi feladat azt a kettőt megkülönböztetni egymástól, amelyik nem Lajkóé).
Apropó, őrült vonósok és eksztázis: ennek az útnak érvényes folytatása az lenne, ha Lajkó legközelebb az Apocalypticával készítene lemezt. De mivel ő jó autonóm zenészhez illőn magasról tesz rá, hogy ki szerint mi érvényes, nyilván nem fog, így egyszerűen csak örüljünk annak, hogy van nekünk egy (már-már) világhírű, őrült hegedűsünk, aki azt csinál, amit akar.
A CD-tokot meg óvatosan nyissuk ki, mert nincs pattintója, így könnyen elszállhat a lemez. A borítón egyébként egy ló van. Nem éppen eredeti, de kötözködni sem érdemes vele. Teknősbékát mégse rakhattak rá…
Lajkó Félix & Volosi, Fonó Budai Zeneház, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!