Magyar–magyar határátkelések

Élénk érdeklődés mellett nyitották meg az elmúlt hét végén a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban a Transzmisszió című, generációkat összekötő tárlatot. A Magyar Művészeti Akadémia tagjai műveinek legjavát felvonultató gyűjtemény fiatal erdélyi képzőművészek alkotásaival egészült ki.

Fotó: Vargyasi Levente

A nemzeti művészet lelkülete sajátosságainak, művészeti nyelvjárásai ízeinek-zamatainak, az egyedi körülményekből születő kivételes értékeinek nagyrabecsüléseként tekinthetünk erre a tárlatra, fogalmazott megnyitóbeszédében Vécsi Nagy Zoltán, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője, a kiállítás erdélyi kurátora. Az igazgató ugyanakkor a fennállása ötödik évfordulójához érkezett intézmény tevékenysége minősítésének tartja, hogy a háromszéki művészeti központ adhat otthont a rendezvénynek.

A 10. Székelyföld-napok nyitórendezvényeként is „funkcionáló”, korábban Ljubljanában, Pekingben, Münchenben és Passauban is megfordult tárlat hangsúlyozza: a képzőművészet jelentős mértékben a közösségi eszmény közvetítője. A művészettörténész-intézményvezető szerint az erdélyi képzőművészek alkotásaival kiegészült kiállítás olyan művészeti párbeszédet generál, amely földrajzi, nemzedéki és presztízshatárokon túl értékközpontúan mutatja fel a magyar képzőművészet szellemi energiákat a maguk változatosságában is közösségi erővé koncentrálni képes jellegét.

A kiállítás másik kurátora, Jovián György köszöntőjében fontosnak tartotta a folytonosság felmutatását, amely a különböző nemzedékek egymás mellé állítása révén valósul meg. A fiatalokkal való közös megmutatkozás ugyanis nem is különösebben burkolt szándéka az akadémiai székek majdani utódlásának előkészítése.

Fotó: Vargyasi Levente

A 49 alkotó egy-egy munkáját bemutató, november 22-ig látogatható kiállítás üzenetét a megnyitó másnapján szervezett szakmai konferencia is erősítette. A Régió – Regionalitás –Provincia, avagy művészeti sajátosság című rendezvény rangos előadói mindenekelőtt arra a kérdésre keresték a válaszokat, hogy van-e sajátos vonása a magyar – és mint olyan, közép-európai – képzőművészetnek az elmúlt évszázad meghatározó politikai-társadalmi-kulturális változásai közepette?

A Székely Nemzeti Múzeumban tartott konferencia művészettörténeti, esztétika-elméleti, de akár a műtárgykereskedésben való jelenlét szempontjából is igyekezett megragadni az Erdélyben alkotó művészek munkásságának különlegességét, az általuk képviselt regio­nális sajátosságok érvényességét. Nem kifelejtve az alkotóteret jelentős mértékben kitöltő román képzőművészek munkásságára való utalásokat és kölcsönhatásokat, valamint azt az érzékeny kérdést sem, hogy a közelmúlt dicséretes erőfeszítései ellenére is miért tekinthető még mindig sommásnak az erdélyi képzőművészek alkotásainak jelenléte a magyarországi közgyűjteményekben.