Dorka pedig egyszerű, vidéki kislány, aki józan paraszti ésszel kezeli a fantáziavilág minden furcsaságát, s közben ő lesz az egész társaság turnémenedzsere a Smaragdvárosba, majd haza. Toto kutya meg az a fajta rajongó, aki minden koncertre belóg valahogy. Dorka egyébként a felnőtt nézők örömére bemutatkozáskor mindig elmondja, hogy Kansasból, pontosabban alsó-Kansasból jött. A Kansast fonetikusan ejtik a darabban – értik, ugye.
A gyerekeket pedig végig lekötik a pszichedelikus jelmezek, a világító fejű pipacsok, Smaragdváros zölden csillogó lakói, a pöttyös mumpicok vagy az enyhén darkosra vett szárnyas majmok szerepeltetése, az egész, klipszerűen összefűzött, szürreális miliő, aminek zenei nyelve és popkulturális utalásai otthonosak a mai szülők többségének, csemetéik számára meg kellően föl van pörgetve az egész. És a pörgéstől sem lesz igénytelen a produkció, csak nagyvonalúan bájos, pimaszul bumfordi és fölszabadítóan – olykor a Monty Python legendás szkeccseire hajazón – abszurd. Egy telt színháznyi gyerek énekli és táncolja végig ültében mindkét felvonást, a tanárok és a szülők meg nevetnek. Mi kell még?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!