Milyen színházat csináljunk kisiskolás gyermekeknek, ha közös popkulturális nyelvet keresünk velük, mégsem nyomnánk bele őket még jobban jelen kultúrkorszakunk általános fogyasztói fősodrába? Ennek a kérdéskörnek a színháztörténeten és módszertanon túl van egy általános kultúrtörténeti vetülete, amely akár erkölcsi színezetű problémákig is elvezet.
A lehetséges megoldások taglalására itt nincs mód, Tompagábor Kornél és Monostori János mindenesetre az abszurd és a szürrealitás jegyében mentek végig a Smaragdvárosba vezető sárga úton. Abszurd színház gyermekeknek? Furán hangozhat, de ha belegondolunk: a Vitéz László is abszurd, sőt groteszk. A kisiskoláskorú, ébredező tudatú gyermek sokszor többféle humorra fogékony, mint a szülei, ezt magam is tapasztaltam jó pár évig, különböző gyerekelőadások résztvevőjeként.
Az Óz mesemusical az alaptörténetet és a karaktereket megtartja, a dramaturgia nagyvonalú – és teheti, hisz közismert és közérthető a mese, nem kell szálazgatni a dolgokat, mehet a színes, hangos, szélesvásznú miliőteremtés tablószerűen összeálló zenei utalásrendszerrel és koncertshow-jellegű pörgéssel. A jó és rossz örök harca Baum könyvében is magától értetődő, már-már csak ürügy egy csodálatos utazás elmesélésére, és a musical él is a kínálkozó szabadsággal. A zenei tabló a gospeltől és a countrytól a stadionrockon át az oldschool rapig vagy épp a kilencvenes évek szintipopjának sufnimonumentalizmusáig feszegeti saját határait. Bár nem élőzenés a produkció, a szürreális jelmezek, a többnyire jó arányérzékkel alkalmazott vetítés, a fényeffektek, a hagyományos, egyszerű és jól bejátszható díszlet meg az egész habarcsaként működő koreográfia így egyben elmenne arénakoncertnek is, amin egymás után lép föl Tina Turner, Bon Jovi meg a Pet Shop Boys.
Fotó: Hevesi Sándor Színház
Dorka a mesebeli utazása során lényegében mesebeli rocksztárokkal és az őket kísérő gyermekkórussal és tánckarral találkozik. A jó Északi boszorkány gospel- és bluesdíva, a Madárijesztő a búzamezők atletikus, latin amorózója (Dorka egy kondigépből szabadítja ki), a Bádogember a vastelep rockandroidja szájharmonikával, majd lángoló gitárral, a Gyáva oroszlán pedig romantikus, rasztasörényű közlekedési rendőr. Az oroszlán gyávasága: a rendőr rasztasága; ez a blikkfangos, nem elsőkörös rendezői ötlet nem is esik le rögtön, ilyenekért hálás a sokat látott néző. A Kulcsár, vagyis Óz hegesztőszemüveges-cilinderes steampunk figura gépeltérítésre is alkalmas lézerfénygyűrűkkel, és van egy felhúzható marionettbabája is, akiről később kiderül, hogy Bádogember titkos szerelme, Manci.
