– Miért is kellett nekem színésszé lennem? – kérdezi Ecsedi Kovács Gyula Szarvas József hangján. Blaha Lujza naplóját és Pálmay Ilka emlékiratait Ráczkevei Anna, Déryné Széppataki Róza emlékezéseit Császár Angela meséli el. Laborfalvi Róza nem úgy írt, mint Jókai Mór, ritkán jelezte a mondat végét. Pregitzer Fruzsina előadásában válnak érthetővé levelei, melyekben azt magyarázza, hogy miért neki kell eljátszani a szerepet a másik színésznő helyett… Béres Ilona hangján halljuk, hogyan vált színésznővé Márkus Emília, Kubik Anna Jászai Mari életével ismertet meg minket. A CD-re került hanganyag válogatását és szerkesztését az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) tudományos főmunkatársa, Gajdó Tamás végezte, a hangfelvételek a Magyar Katolikus Rádió Zrt. stúdiójában készültek, Sárospataki Zsuzsanna rendező és Pozsgai Nóra szerkesztő közreműködésével.
A hangoskönyv ötlete a színháztörténészként végzett Huszár Orsolyától származik. – Nagyon szórakoztatóak ezek az írások. A XIX. századi színészek terjesztették, tartották frissen nyelvünket, hiszen csak 1844-ben vált hivatalossá a magyar nyelv – fogalmaz Huszár Orsolya.
– A hangoskönyv nemcsak azoknak szól, akik szeretik a színházat, a történelmet vagy szeretnének az időben utazni, hanem azoknak is, akik kételkednének a magyar nyelv szépségében.
Hogy milyen szórakoztató és milyen gazdag a magyar a nyelv, az az OSZMI-ban tartott bemutatón is kiderült, melyen Mécs Károly és Haumann Péter is részt vett. Oberfrank Pál olvasott fel egy részletet Molnár György Világostól Világosig című írásából.
– Az ember hajlamos azt hinni – mondja a színész, színházigazgató –, hogy a színjátszás akkor kezdődött el, amikor ő színpadra lépett. Pedig dehogy! Több évszázaddal azelőtt. Szebbnél szebb történetek elevenednek meg a régmúltból kedvesen, ízesen, naivitással és bájjal. Jó volt felidézni a kort, déd- és ükapáink világát. Az is felvetődött bennünk, hogy érdemes lenne a szövegekből egy önálló estet készíteni.
Az MMA színházművészeti tagozata feladatának tekinti a magyar irodalom és színművészet értékeinek megismertetését, jelentős alkotók életművének népszerűsítését, a magyar színházművészet mára elfeledett nagyjainak a köztudatba emelését.