A legproblémásabb autista gyerekekkel senki nem akar foglalkozni. Legalábbis erről szól a Különleges életek című francia film. Olivier Nakache és Eric Toledano nyolc évvel ezelőtt az Életrevalókkal már bizonyították, hogy tudnak igazán szívhez szóló filmet forgatni. A Különleges életek is ilyen lett: szívet facsaróan szomorú történet sok mosolygós pillanattal. – Ne mondja mindenkinek, hogy talál megoldást – sulykolja a Vincent Cassel által szenvedélyesen alakított Brunónak az autizmussal élő fiatalokkal foglalkozó szervezet könyvelője, amikor kiderül, hogy átvilágítják munkájukat és gazdálkodásukat.
A film arról szól, hogy az ellenőrök nem találnak mindent rendben. Baj van a pénzkezeléssel, a segítők végzettségével, az egész szervezettel. Minél több bajt találnak az ellenőrök, a nézők egyre jobban érzik, hogy nincsen baj velük. Ez a valóságos alapokon nyugvó film erről szól. Arról a dilemmáról, hogy most van baj vagy nincsen baj. Mert az ellenőrök szempontját is meg lehet érteni. Nagyon veszélyes lehet, hogy végzettség nélküliek foglalkoznak olyan fiatalokkal, akikkel a végzettséggel rendelkezők is nagyon hamar feladják. Ráadásul még a film is arról szól, hogy emiatt lesz is baj bőven. De arról is szól ez a film, hogy olyanokkal foglalkoznak ennek a szervezetnek a segítői, akiket elutasít a társadalom vagy akiknél nincs remény a javulásra. Velük ugyanis nem foglalkozik senki.
Fotó: ADS Service Kft.
Nagyon elgondolkodtató film a Különleges életek, mert olyan morális kérdés elé állítja a nézőt, amelyet kellő mennyiségű információ hiányában még a film megnézése után sem képes jó szívvel megválaszolni. Sőt akkor nem képes igazán, ha megnézi ezt a filmet, amely egyébként egyértelműen arról szól, hogy ha szívvel csinálja valaki a munkáját, akkor azt nem szabad bántani. Igen ám, de azt is látjuk, hogy megfelelő szakellátás hiányában milyen veszélybe kerülhetnek a legsúlyosabb autizmussal élő fiatalok. Nem kevés alkalommal életveszélybe. De azt is látjuk, hogy ha ezeket a fiatalokat annyira begyógyszerezik, hogy növényként ücsörögnek a sarokban, akkor aztán tényleg semmiről nem fog szólni az életük. Persze bajba se fognak kerülni.
