Népszerű téma manapság az életközépi válság, főleg nőket látunk ettől a modern kórságtól szenvedni a mozivásznon. Justine Triet Szex és pszichoanalízis című filmjében egészen addig megy, hogy egy pszichológusnő kiakadásának történetét követhetjük nyomon. Amíg az ember hagyományosan élt és gondolkodott, nem volt ilyen válság.
A midlife crisis jelenséggel, az érett felnőttkor válságos szakaszával elsőként Carl Gustav Jung foglalkozott, mert azt vette észre környezetében, hogy sok középkorú nő és férfi veszti el az eszét. Jung szerint a Nap pályájához hasonlatos az emberi életút. Első szakaszában egyre világosabb és gazdagabb lesz az emberek tudata, akárcsak a felkelő és tündöklő napnak, ebből a ragyogásból a környezetének is kijut öröm és elismerés közepette.

Fotó: Cirko Film
Aztán amikor az égitest elhagyja a zenitet, ahogy az ember is eléri az élet közepét, úgy gyengülnek a sugarai, és – ahogy Jung írja – tudatunk nem kifelé, hanem befelé, önmagának kezd világítani. Míg a hagyományos életmód szerint nem volt szégyen megöregedni, nem is kellett folyamatosan bizonyítani a külvilágnak semmit, így nem volt igény a folyamatos elismerés bezsebelésére sem.
Eljöhetett tehát az idő, amikor az ember elkezdte a belső kincseit rakosgatni, ha az élete közepén befelé fordult, akkor nem volt azzal baja senkinek, így rosszul sem érezhette magát.
A modern ember viszont folyamatos elismerésre vágyik, ahhoz pedig ragyognia kell, nem lehet befelé fordulni, nem lehet megöregedni. A modern ember ráadásul retteg. Leginkább attól, hogy nem lesz boldog, sőt igencsak trükkös csapdát állított önmagának, ugyanis a boldogságot a fiatalsággal és a szépséggel azonosítja. Így tehát garantáltan jön a boldogtalanság az életút közepén.
Az, hogy Justine Triet filmjének főszereplője egy pszichológusnő, egy csöppet sem meglepő, mert életközépi válságokat kezelni a modern gondolkodás szerint a pszichológia hivatott. Mit csinál az, aki szenved ettől a kórságtól?
Vagy esztelen pályaelhagyásba kezd, vagy hirtelen és ok nélkül elválik. Jelen esetben az előbbiről szól a film, amely jellegzetes kortünet. Mit is csinálhat egy pályaelhagyó pszichológus? Hát persze, hogy írásba fog, de mivel súlyos értékválságban szenved, történetet még csak kitalálni sem képes.