„Egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az ember az egész életével”– szól az Édes Anna egyik kulcsmondata.
A legfrissebb színpadi változat Szenteczki Zita fiatal rendező munkája az Örkény Színházban. Az előadás a gazdag ötlettára mellett az ítélkezésmentes attitűdjével nyűgöz le, sőt mondhatni, az egész színpadi konstrukció erre a tézisre épül.
Akár egy bírósági tárgyaláson volnánk, iskolapadra emlékeztető asztalsor mögül bukkannak fel a színészek, akik végig a nézőtér felé beszélnek, egymással alig lépnek kapcsolatba, még a szemkontaktus is ritka. Mintha vallatólámpa fényénél mondanák és játszanák el két felvonásban Vizyék drámáját. A szöveg – Bíró Bence átirata – szintén él ezzel az eltartással: hol egyes szám első személyt választ, hol pedig harmadik személyben távolítja el magától a szerepet a színész.
Fotó: Örkény Színház/Horváth Judit
Anna (Zsigmond Emőke) némaságával és titokzatosságával a darab kulcsfigurája: Szenteczki rendezésében azonban inkább egy tárgy vagy afféle szerzemény, amit a többi szereplő a történet elején felpakol az asztalra, és ő némán, az előadás egészében, akár egy csúszómászó állat, kúszik előttük. Zsigmond Emőke alakításával hibriddé formálja a megfejthetetlen lényt, amelyből pillanatokra előtűnik a szenvedélyes nő, de a naiv, öntudatlanul maga elé bámuló kislány is.
A huszadik század első felében a regény tudatosan kerülte az egyént megfejteni akaró ábrázolást, sokkal inkább a freudi tudattalan világa izgatta a regényírókat, éppen Kosztolányi Dezső fogalmazott úgy, hogy „ebben a korban történt meg az új lélektan döntő felfedezése, az, hogy lelkünk jó részét egyáltalán nem ismerjük”.
A bűn filozófiájának kérdése, a felelősben való teljes kételkedés nemcsak áthatja Szenteczki előadását a velünk szemben felsorakozó – több szerepet alakító – színészek láttán, de tizenegy egyenlően bűnös karaktert teremt a maguk félelmeivel, kimondatlanságával, faramuci viszonyaival, elhazudott látszatvalóságával. Mindeközben pedig egy nagyon is érvényes korjelenséget, az elidegenedést, a kirakatlétet látjuk például abban is, ahogy Vizyné okostelefonnal szelfizik.
