Elhunyt Erdélyi István, régészetünk egyik doyenje

A Kárpát-medencei avaroktól a doni kazárokon át az ázsiai hunokig kutatta eleink lovas nomád világát.

Erdélyi István évtizedekig kutatta eleink lovas nomád világát Fotó: Katona Vanda

A jánoshidai avarkori temető feltárásával kezdte, majd Mongóliáig jutott, a Kárpát-medencei avaroktól a doni kazárokon át az ázsiai hunokig évtizedekig kutatta eleink lovas nomád világát – 88 éves korában elhunyt Erdélyi István (1931–2020) magyar régész, történész, az avar kori régészet, művészet és a honfoglalás kori régészet avatott kutatója. Erdélyi Istvánt sokan a magyar őstörténet doyenjének tartották, László Gyula tanítványaként kezdte, majd tanártársa, munkatársa lett. Sokan a Károli Gáspár Református Egyetem egyik alapítójaként is ismerik, szellemi hagyatéka több mint kéttucatnyi tudományos kötetet jelent.

Erdélyi István a partiumi Nagyváradon született 1931-ben (érdekes, hogy mentora, László Gyula erdélyi, kőhalmi volt, és 1998-ban előadókörútján Nagyváradon hunyt el). 1944 őszén, családjával együtt Szentendrére menekült a szovjet hadsereg elöl. Tanulmányait az ELTE TTK középkori régészeti tanszékén végezte László Gyula régészprofesszor tanítványaként. Pályáját a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán kezdte gyakornokként, majd az MTA régészeti kutatócsoportjában tevékenykedett tudományos főmunkatársként, osztályvezetőként és tudományos tanácsadóként is.

Erdélyi István évtizedekig kutatta eleink lovas nomád világát
Fotó: Katona Vanda

Rengeteg ázsiai régészeti expedícióban vett részt és vezetett, többek között 1956-ban a 6. Pamíri régészeti expedíció résztvevője volt, 1957 ben a Volga-vidéken kutatott, 1958-ban Baskíriában ásatott, 1959 őszén a Volga-deltában kutatott. 1975–1982-ig a nemzetközi feltárások társvezetője Oroszországban, a ma Majackoje nevű kazár várban. 1961-től 1990-ig bezárólag, 12 alkalommal végzett régészeti kutatásokat Mongóliában mint a magyar munkacsoport vezetője. Ezen eredményeire mindmáig támaszkodik a nemzetközi régészeti kutatás.

1994–1998 a Károli Gáspár Református Egyetem (melynek alapításában is részt vett 1993 decemberében) történelmi tanszékének vezetője, dékánhelyettese. 1999-től 2000-ig a Pécsi Egyetem Földrajzi Intézete Ázsia Központjának vendégtanára. 2002-től 2014-ig az Eleink – magyar őstörténet című tudományos lap főszerkesztője volt, mely lapot ajánlunk minden olvasónknak, akik hiteles forrásból szeretnének tájékozódni magyar őstörténeti kérdések iránt.

Számtalan ázsiai régészeti expedícióban vett részt a most elhunyt kutató
Fotó: Katona Vanda

„A hazai magyar őstörténet-kutatás új eredményeit bemutató tudományos folyóiratnak első számát tartják most kezükben. Tudományos, de közérthető nyelven megírt tanulmányok, viták, könyvismertetések és egyéb írások, mind helyet kaptak lapjain. Célunk az, hogy hiteles forrásokból adjunk hírt a kutatás jelenlegi helyzetéről és részben annak múltjáról, törekvéseiről. Úgy érezzük, hogy lapunkra nagy szükség van azért, hogy megbízható iránytűt adjon a magyar őstörténet iránt érdeklődők kezébe, de ugyanakkor azért is, hogy a tudományos kutatásban is lehessen rá bátran hivatkozni” – írta Erdélyi István főszerkesztőként az Eleink első, 2002-ben megjelent számában.