A lassú elsősorban a két- és egylépéses motívum változataiból, forgásokból, félfordulósból, csapásokból, bokázókból, hátravágásból áll. A frisset elsősorban az különbözteti meg a lassútól, hogy a függőleges hullámzás erőteljesebbé válik benne.
A körcsárdás vagy négyeselés az első világháború után vált divatossá. A csárdás közbeni körtánc változatossá tette a táncot és nem annyira fárasztó, mint a páros csárdás. A csárdás speciális formája a hármascsárdás, amely bemutató ügyességi táncként, lakodalmi osztótáncként fordul elő, s általában olyan alkalmakkor, amikor kevés volt a férfi – írta az OSZK.
