Közben magam is megéheztem, sorba állni kajáért már nem volt kedvem, elé kaptam egy darabka hazai kolbászt kicsi kenyérrel és elkezdtünk töltekezni. Sandít felém pár falat után a társam, restelkedve, majd megszólal. Nem adnál egy kicsi kolbászt a szendvicsem mellé? Annyira ismeretlen ízű, el kellene, hogy nyomtassam hazai ízekkel. Így esett, hogy a társam székely házikolbásszal kellett semlegesítse a spanyol csodamenüt. Igen, ez volt a második és egyben kitudja meddig az utolsó fapados utazásom, amit kimondottan a magam örömére szerveztem.
Az a megszokott, jó, becsületes hazai koszt
A vírus előhozta belőlem, hogy képzeletben is tudjak utazni volt vagy nem létező helyekre. Elvégre van ennek hagyománya a magyar kultúrában. Petőfi sem volt állítólag a tengeren, de szépen tudott írni róla. Aztán ott volt a szegény Zágoni Mikes Kelemen is, aki egyfolytában kalandozott képzeletben.
2020. 05. 30. 21:04
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!