Lehet kérni Istentől, ez bizonyosság

A tárcaíró este a csillagos eget nézte, és látott egy hulló csillagot. Korai ez még, gondolta, majd augusztusban van itt az ideje, mégis megörült neki. Aztán, ahogy az eget kémlelte, arra gondolt, hogy van Isten. És arra is gondolt, hogy ez értelmet ad az életnek. De aztán nagyon elszomorodott a tárcaíró, mert eszébe jutott, milyen mértékű a szekularizáció, a világ varázstalanítása, és hogy ebben micsoda szerepe volt az 1960-as évektől a kultúrának.

Forrás: Budapestfilm

Aztán a modern ember szembetalálja magát a lét legfontosabb kérdéseivel biztos válaszok nélkül. Ettől szorongani kezd, közönyössé és magányossá válik. Elidegenedik a világtól, a másik embertől, majd szép lassan önmagától is. Fogódzók, értékrendszer, morális fundamentumok, értékek nélkül létezik az egyre inkább kiüresedő világban. Aztán arra gondolt a tárcaíró, hogy ennek nem kellene így lennie. Ahogy a Bibliában írva vagyon: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7:7-8). Vagyis senki sincs egyedül. A modern ember sem. Sőt az ember soha nem volt egyedül a félelmeivel, a bánatával, a kérdéseivel, a bajaival. De a modern ember már nem tud és nem mer kérni. Nem tanították meg rá. Pedig lehet kérni Istentől. Ez bizonyosság. Persze kell hozzá hit is. De erről nem szólnak legalább hatvan éve a filmek.