Bangha Béla 1880. november 16-án született Nyitrán. 1895-ben Nagyszombatban belépett a jezsuita rendbe. Tanulmányai befejeztével 1909-ben Innsbruckban szentelték pappá. 1910-ben került a budapesti rendházba, ami a jezsuiták Mária utcai Jézus Szíve-templomhoz kapcsolódott.
Bangha az 1920-as években jelentős feladatot kapott a nemzetközi Mária Kongregációk szervezése és irányítása terén is.
A kongregációk hazai központját 1912 decemberében adták át, Kongregációs Otthon néven. A józsefvárosi Palotanegyedben található, Horánszky utca 20. alatti nagyszabású épület közadakozásból és állami támogatásból épült. Kezdetben a kongregációk otthonaként, a későbbiekben a jezsuiták szellemi és kulturális központjaként is szolgált: közösségi találkozók, előadások, lelkigyakorlatok színtere lett, és több jezsuita lap, pl. a Szív, a Mária Kongregáció és a Magyar Kultúra szerkesztősége is az Otthon harmadik emeletén működött. Az utóbbi két lapot Bangha Béla szerkesztette.
A Károlyi-kormány uralma alatt, 1919 februárjában megrongálták az épületet: a földszinten és az első emeleti termekben az üvegajtókat, a csillárokat és a képeket összetörték és az épület kápolnájában is károk keletkeztek. A Tanácsköztársaság napjaiban az épületet lefoglalták, és a kongregációkat feloszlatták. Az új rendszerben, 1935-től több évig a jezsuiták filozófiai főiskolája is az Otthonban kapott helyet. 1950-ben, az újabb korfordulót követően a szerzetesrendek betiltása után az épületet államosították. A rendszerváltás után visszakapta a jezsuita rend az akkorra már jelentősen leromlott állapotú épületet.
A már említett Magyar Kultúra című lapot 1912 végén Bangha alapította, aki hosszabb ideig a főszerkesztői posztot is betöltötte. A kezdetben kéthetente, majd havonta megjelenő folyóirat 1944 decemberi megszűnéséig meghatározó jelentőségű volt a közéletben: ezt a minden időszerű kérdésre azonnali feleletet nyújtó válaszaival, hitvédelmi és harcias szellemiségével és gondos szerkesztésével érte el; mindez új és erőteljes színfoltot jelentett abban az időben.