12°C Petra 2022. október 2. 
Bangha Béla 1880. november 16-án született Nyitrán. 1895-ben Nagyszombatban belépett a jezsuita rendbe. Tanulmányai befejeztével 1909-ben Innsbruckban szentelték pappá. 1910-ben került a budapesti rendházba, ami a jezsuiták Mária utcai Jézus Szíve-templomhoz kapcsolódott.
Bangha az 1920-as években jelentős feladatot kapott a nemzetközi Mária Kongregációk szervezése és irányítása terén is.
A kongregációk hazai központját 1912 decemberében adták át, Kongregációs Otthon néven. A józsefvárosi Palotanegyedben található, Horánszky utca 20. alatti nagyszabású épület közadakozásból és állami támogatásból épült. Kezdetben a kongregációk otthonaként, a későbbiekben a jezsuiták szellemi és kulturális központjaként is szolgált: közösségi találkozók, előadások, lelkigyakorlatok színtere lett, és több jezsuita lap, pl. a Szív, a Mária Kongregáció és a Magyar Kultúra szerkesztősége is az Otthon harmadik emeletén működött. Az utóbbi két lapot Bangha Béla szerkesztette.
A Károlyi-kormány uralma alatt, 1919 februárjában megrongálták az épületet: a földszinten és az első emeleti termekben az üvegajtókat, a csillárokat és a képeket összetörték és az épület kápolnájában is károk keletkeztek. A Tanácsköztársaság napjaiban az épületet lefoglalták, és a kongregációkat feloszlatták. Az új rendszerben, 1935-től több évig a jezsuiták filozófiai főiskolája is az Otthonban kapott helyet. 1950-ben, az újabb korfordulót követően a szerzetesrendek betiltása után az épületet államosították. A rendszerváltás után visszakapta a jezsuita rend az akkorra már jelentősen leromlott állapotú épületet.
A már említett Magyar Kultúra című lapot 1912 végén Bangha alapította, aki hosszabb ideig a főszerkesztői posztot is betöltötte. A kezdetben kéthetente, majd havonta megjelenő folyóirat 1944 decemberi megszűnéséig meghatározó jelentőségű volt a közéletben: ezt a minden időszerű kérdésre azonnali feleletet nyújtó válaszaival, hitvédelmi és harcias szellemiségével és gondos szerkesztésével érte el; mindez új és erőteljes színfoltot jelentett abban az időben.
A hitéleti kérdéseken túlmenően aktuális közéleti, tudományos és kulturális témákkal is foglalkoztak, amelyek a társadalom teljes spektrumára kiterjedtek. Rangos szerzőgárdát alkalmaztak: a nevesebb egyházi szerzőkön kívül Apponyi Albert, Herczeg Ferenc vagy Gárdonyi Géza is publikált a lapban. Jelentős hatása miatt a Magyar Kultúra évfolyamai pontos lenyomatai a korszak szinte teljes szellemi és kulturális életének.
Bangha tevékenységének másik fontos pontja volt 1918 januárjában a Központi Sajtóvállalat megalapítása. A katolikus lapok kiadására közadakozásból részvénytársaságot alapítottak, amelynek vezérigazgatója Baranyay Lajos lett. A Központi Sajtóvállalat adta ki egyebek mellett a Nemzeti Újságot, az Új Nemzedéket, a Képes Krónikát, a Déli Hírlapot, az Új Lapot és az Egyházi Lapokat, a német nyelvű Neue Postot, valamint könyvkiadással is foglalkoztak.
Bangha széles körű tevékenységének fontos része volt irodalmi munkássága: több mint 80 könyve jelent meg, ezek közül legjelentősebbek a Magyarország újjáépítése és a kereszténység, Jézus istenségének bizonyítékai, A katolikus egyház krisztusi eredete, Világnézeti válaszok, Világhódító kereszténység. Kiemelkedő munkája az 1931 és 1933 közt az ő szerkesztésében megszületett négykötetes Katolikus Lexikon.
Élete utolsó nagyobb munkája a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezéséhez kapcsolódik.
A teljes tartalom IDE kattintva érhető el.
