A világ, ahol tilos olvasni

François Truffaut filmje akár ma is készülhetett volna.

A tűzoltók tűzőrök, akik könyveket égetnek Forrás: Örökmozgó

– Nézd csak, mama, tűzőrök! Valahol nemsokára tűz lesz – mondja egy kisgyerek az anyukájának François Truffaut 451 Fahrenheit című 1966-os filmjében, amely Ray Bradbury 1953-ban megjelent disztópikus sci-fi regényéből készült. Egy könyvből. A 451 Fahrenheit egyébként az a hőfok, amelyen meggyullad a könyv. Valahol tehát tűz lesz, mert a jövőben – a történet szerint – nem tűzoltók rohangálnak szirénázó autóval, akik oltják a tüzet, hanem tűzőrök, akik tüzet gyújtanak. Mégpedig könyvekből. Akik könyvet tartanak, azokat először letartóztatják. Majd a tűzőrök, miután kivonultak a helyszínre, felégetik a könyveiket. Mind egy szálig. A filmben temérdek okot sorolnak föl arra, hogy miért ártalmas a könyv. Én csak egyet idézek, amelyet a főszereplő tűzőr – aki ellop, majd elolvas néhány könyvet, és persze ezzel megváltozik a gondolkodása, az élete, a világszemlélete – feleségének barátnője mond: „A könyv sírás, a könyv öngyilkosság, beteges dolog.”

– Most azonnal tüntesd el a könyveket, vagy elhagylak! Nem akarok könyvek között élni. Választanod kell – ezt már a könyveket olvasó tűzőr felesége mondja meggyőződésből a filmben. François Truffaut filmje akár ma is készülhetett volna. Egyszerűen kínosan aktuális. Truffaut alkotása egy alacsony költségvetésű mozi, nem drága hollywoodi díszletek révén éri el azt a hangulatot, hogy úgy érezze magát a néző, hogy a jövőben van. Mivel a francia új hullám egyik legjelentősebb alkotója mindent tudott a film formanyelvéről, a fő eszköztára ez is volt. Nem a pénz tette ezt a mozit igazán izgalmas és látványos filmtörténeti remekművé, hanem a rendező a film készítésével, dramaturgiájával kapcsolatos tudása.

Amikor arról van szó, hogy kínosan aktuális manapság ez a film, akkor rögtön eszünkbe is juthat, hogy mielőtt Truffaut filmrendező lett, filmkritikus volt. Lázadó fiatalként az egyik leghíresebb vitacikkében élőhalottnak nevezte a korabeli francia filmművészetet, követelte a szerzői filmet, amelyben szabadon bontakozhat ki a rendező teremtő egyénisége.

A tűzoltók tűzőrök, akik könyveket égetnek
Fotó: Örökmozgó

Költői kérdés: vajon mit írna ma François Truffaut akkor, amikor filmek betiltásáról szól a diskurzus? Amikor civil szervezetek szeretnék megmondani a filmeseknek, hogyan és miről készíthetnek filmet? Pontosan tudni lehet, hogy az 1984-ben, 52 évesen meghalt filmrendező mit mondana. Az a filmrendező, aki gyakorlatilag a moziban nőtt föl, aki minden filmet megnézett, amihez hozzá tudott férni, az a filmrendező, aki legendás filmklubokat is tartott, amelyben a közönséggel együtt elemezte a filmes alkotásokat. És igen, voltak filmek, amelyeket ­ro­ssz­­nak, sőt kifejezetten kártékonynak tartott, de a 451 Fahrenheit rendezője éppen azért készítette el legendás és egyik legismertebb alkotását, hogy mindenki képben legyen, hogy milyen világ az, ahol betiltanak, tűzre vetnek kulturális alkotásokat, ahol megmondják egy rendezőnek, hogyan és mit forgathat. Pontosan lehet tudni, mit mondana minderre Truffaut, a filmkritikaírás, a filmklubok és persze a filmrendezés fenegyereke.

A 451 Fahrenheitben az emberek, akik szeretnének még olvasni, úgy mentik meg a könyveket, hogy megtanulják. Hiába égnek el az alkotások, a fejükben megmaradnak. Elképesztő, ahogy a filmben már könyvekként mutatkoznak be az emberek, sőt így is utalnak egymásra. „Az a sovány alak Alice Tükörországban, Lewis Carroll könyve”. Felmerül a kérdés, hogy Truffaut melyik filmet tanulná meg kívülről, szóról szóra, beállításról beállításra. Lehet találgatni, de az biztos, hogy egy Alfred Hitchcock-film lenne. 1962-ben ugyanis nyolc napon át készített interjút Hitchcockkal. Egy ötvenórás interjút. Mert Truffaut nem a betiltás és könyvégetés híve volt, hanem a közös gondolko­dásé, a közös múltunk, így a filmtörténet megértésén, a legfontosabb alkotások megismertetésén munkálkodott.