– Nézd csak, mama, tűzőrök! Valahol nemsokára tűz lesz – mondja egy kisgyerek az anyukájának François Truffaut 451 Fahrenheit című 1966-os filmjében, amely Ray Bradbury 1953-ban megjelent disztópikus sci-fi regényéből készült. Egy könyvből. A 451 Fahrenheit egyébként az a hőfok, amelyen meggyullad a könyv. Valahol tehát tűz lesz, mert a jövőben – a történet szerint – nem tűzoltók rohangálnak szirénázó autóval, akik oltják a tüzet, hanem tűzőrök, akik tüzet gyújtanak. Mégpedig könyvekből. Akik könyvet tartanak, azokat először letartóztatják. Majd a tűzőrök, miután kivonultak a helyszínre, felégetik a könyveiket. Mind egy szálig. A filmben temérdek okot sorolnak föl arra, hogy miért ártalmas a könyv. Én csak egyet idézek, amelyet a főszereplő tűzőr – aki ellop, majd elolvas néhány könyvet, és persze ezzel megváltozik a gondolkodása, az élete, a világszemlélete – feleségének barátnője mond: „A könyv sírás, a könyv öngyilkosság, beteges dolog.”
– Most azonnal tüntesd el a könyveket, vagy elhagylak! Nem akarok könyvek között élni. Választanod kell – ezt már a könyveket olvasó tűzőr felesége mondja meggyőződésből a filmben. François Truffaut filmje akár ma is készülhetett volna. Egyszerűen kínosan aktuális. Truffaut alkotása egy alacsony költségvetésű mozi, nem drága hollywoodi díszletek révén éri el azt a hangulatot, hogy úgy érezze magát a néző, hogy a jövőben van. Mivel a francia új hullám egyik legjelentősebb alkotója mindent tudott a film formanyelvéről, a fő eszköztára ez is volt. Nem a pénz tette ezt a mozit igazán izgalmas és látványos filmtörténeti remekművé, hanem a rendező a film készítésével, dramaturgiájával kapcsolatos tudása.
Amikor arról van szó, hogy kínosan aktuális manapság ez a film, akkor rögtön eszünkbe is juthat, hogy mielőtt Truffaut filmrendező lett, filmkritikus volt. Lázadó fiatalként az egyik leghíresebb vitacikkében élőhalottnak nevezte a korabeli francia filmművészetet, követelte a szerzői filmet, amelyben szabadon bontakozhat ki a rendező teremtő egyénisége.
