„Bohócot nem festenék”

– A kreativitás mindig valamilyen problémát próbál olyan szemszögből látni, amivel tovább tud lépni, meg tudja oldani. Ez ugyanúgy igaz, ha egy kép előtt ülsz, és lépésről lépésre lényegében ott is problémákat oldasz meg – fogalmaz különleges színvilágú alkotásairól Szőke Péter Jakab. A Wekerle-telepen élő és alkotó festőművésszel az élet csontvárys fordulatairól, a színek és a zene erejéről, valamint arról beszélgettünk, hogy miért nem szívesen festene bohócokat.

A művész építészmérnöki tudását is kamatoztatja Fotó: Huszár Márk Forrás: HMH/Huszár Márk

Ahogy az expresszionisták képeit idéző, különleges színvilágú műveit határozott vonalvezetés rakja rendbe, a kispesti Wekerle-telepen élő és alkotó festő nem mindennapi életpályája is könnyen felvázolható, követhető. Még a benne rejlő, Csontváry pályájára emlékeztető fordulattal is. Szőke Péter Jakab ugyanis szinte egyik napról a másikra fordított hátat addigi életének, már végzett és praktizáló építészként 2006-ban úgy döntött, festő lesz.

– Hirtelen jött fordulatról azért nem beszélnék, hiszen az építészeti pályát is a rajz szeretete miatt választottam. Végig rajzolással töltöttem a gyermekkoromat, festettem is, de inkább a rajzok érdekeltek – mondta Szőke, akinek a fotózás is már akkortól kezdve része lett az életének. Nem csoda, hisz az édesanyja fényképész volt, és mint mondta, úgy nőtt fel, hogy hét-nyolc évesen már laborálta mellette a fotókat, igazolványképeket. Ennek az időszaknak a varázsa a mai napig megmaradt, hisz rengeteg portrét fest.

Szőkével beszélgetve feltűnt, hogy a műtermében kifüggesztett képeinek egyikéről – az Esti kérdésről – az a Mr. Gwyn néz ránk, aki Alessandro Baricco magyarul is olvasható regényének főhőseként egy napon úgy dönt, hogy nem regényeket, hanem portrékat fog írni. Műtermet vásárol tehát, hogy egy festő módszereivel örökítse meg írói eszközökkel készített portréinak alanyait. Szőke Péter Jakab fantasztikusan jól megírt regénynek tartja a művet, és stílszerűen megfestette a festészet kihívására írói eszközökkel válaszoló regényalak portréját.

Szőkének a továbbtanulásnál – a rajzok, a rajzolás szeretetéből adó­dóan is – az Ybl Miklós Műszaki Főiskola felé vitt az útja, ahol építészmérnöki diplomát szerzett. Építészként mindig a terepen volt, építésvezetőként dolgozott. Ez jó iskolának bizonyult, hiszen, mint mondta, ebben a munkakörben az ember a problémamegoldásba tudja belefektetni a kreativitását. – A tízéves építészkarrier során ebből nyolcat japánokkal dolgoztam, csarnokokat húztunk fel. Sok feladat megoldásához volt szükség gyors rea­gálásra – tette hozzá.

Már ebben az időszakban továbbfejlesztette rajztudását, hisz 1998-tól rajziskolába járt. Berkes András festőművésznél is tanult, később elkezdett olajjal festeni, és ekkor jött rá, hogy a színek mennyire fontosak. Csontváry Kosztka Tivadarnak nem annyira az életpályája, hanem inkább a képi világa szerepel egyfajta előképként Szőke számára – tudtuk meg az alkotótól, aki hozzáfűzte, hogy Csontváry Berkesnek is meghatározó, hiszen ő is „színekben gondolkodik”.

A művész építészmérnöki tudását is kamatoztatja
Fotó: HMH/Huszár Márk

A sokoldalú alkotó a filmezés mesterfogásait is kitanulta a Szellemkép Szabadiskolában. Vizsgafilmje, az Amatőrök – Pindroch Csaba főszereplésével – szellemesen mutatja be két festő különös párbaját. – Azt ábrázoltam, milyen indulatok jellemzik az alkotó embert. Előtörnek a kétségek, a harcok – vallott az alkotásáról. Festészeté­ben, szinte kitapinthatóan, a zene is szerepet játszik; beszélgetésünknek is Lajkó Félix háttérből szóló, vibráló hegedűjátéka adta meg az aláfestést, hisz mint a festőművész elárulta, soha nem jutott odáig, hogy zenéljen, de mindig zenét hallgat festés közben.

Az alkotó képein Sean Penn, Charlie Chaplin vagy éppen Frida Kahlo mellett a Pietá festményverziója is felbukkan, csakhogy Krisztus itt szinte bizarr, kis testben fekszik Mária karjai­ban, s ha jobban megnézi az ember, a keresztről levett Gyermeket találja a Szűz ölében. Fölvetésemre, miszerint rendkívül gazdag színvilágú képei harlequin, a színes bohóc témáját juttatják eszembe, Szőke ezt legfeljebb annyiban tartja helytállónak, amennyiben „a bohócok kifestik az arcukat, melyre nagy mosolyt festenek. A képek elkészülése egy olyan folyamat, amikor az absztrakt világra viszem fel a motívumot. Így a figurális részen olyan foltok alakulnak ki, melyek nyilván nem fényképszerűek, de megjelenik mégis a dolgok természete, az arcok személyisége. Mégis picit bohócszerűvé válik. De ez akaratlan: bohócokat nem szívesen festenék.”

A salgótarjáni alkotó a kispesti Wekerle-telepen találta meg alkotóstúdió­ját, mely – három gyermekes családapaként – otthonuk is egyben. A karantén időszaka nekik is kihívás volt: – Az első döbbenet után kialakult a rend, hogyan csináljuk a programjain­kat, mikor van a gyerekek tanítása, s mikor tudok dolgozni a családi együttlétek mellett. S persze felvetődnek ilyenkor mindenkiben eddigi életének kérdései, a hogyan tovább, s a mi fontos, mi nem. Ezek az érzések a képekben is megmutatkozhatnak ­– foglalja össze e kihívás időszakát Szőke Péter Jakab.