„A bürokrata önkény rendelkezik Brüsszelben, de hol a rend, a törvény / A kultúra, az összhang? Jobb lesz attól az élet, / ha gazdagabb a gazdag, s a szegény még szegényebb? / Vagy higgyem, hogy gyárfüstből s pénzmániából épül fel újjá Európa, de minden lélek nélkül?” – veti fel a nem túl költői kérdést Faludy György Egyesült Európa című versében már 1992-ben. Ma alighanem egy harcos konzervatív álláspontnak tűnhet ez a verse, ha pedig felütjük az CCCVIII. Észak-atlanti Szövetség címűt (1995), ebben is nagyon időszerű sorokat találunk:
„A légszenny hamar felfalja a termést;
a föld népe már nemcsak nő, de robban;
s az új vírusok ellen semmi nem véd,
mint a pestis ellen a középkorban.”
Amikor Faludy Györgyről beszélünk, a jobboldaliak a recski szenvedéseket megörökítő Pokolbéli víg napjaim című memoárregényét vagy a Börtönverseit emelik ki, és persze orrolnak rá, amiért többedmagával ledöntötte Prohászka Ottokár püspök szobrát.
Pedig nincs ebben semmi meglepő: a 110 éve született Faludy György mindig is a baloldali körökhöz tartozott, jó pár költeményében Károlyi Mihályt és Jászi Oszkárt ajnározta, 1946-os hazatérése után a Népszava kulturális rovatának lett meghatározó figurája, és írt pár Rákosit dicsőítő verset is (mint később mondta: muszájból, teljes ellehetetlenülése elleni orvosságként). Mindezek után – vagy ellenére – Recsken kötött ki, majd onnan kiszabadulva Nyugaton. A rendszerváltozás környéki második hazatelepülése után az SZDSZ-t támogatta, az 1990-es választáson pártlistás jelöltjükként indult, és még jó ideig rokonszenvezett velük.
Nagyon furcsa és árulkodó, hogy ennek ellenére a balliberális kultúrvilág nem vette fel a magyar irodalmi kánonba 1989 után. Népszerű költő volt, de a kiválasztottak, az Esterházy Péterek szintjére nem kerülhetett. Valószínű, hogy az ávós csemeték Faludyt az antikommunizmusa miatt nem tudták se lenyelni, se kiköpni.
Még furcsább az, hogy legjelentősebb kitüntetéseit az Antall József- és a Boross Péter-féle konzervatív, MDF-vezetésű kormányoktól kapta (Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített zászlórendje 1991-ben, Kossuth-díj 1994-ben); sőt első gyűjteményes verseskötetét Püski Sándor, a nemzeti oldal legnagyobb könyvkiadója jelentette meg 1980-ban New Yorkban, és később is gondozott Faludy-köteteket.
