Szendrey Júlia 1828. december 29-én Gálovits Anna és Szendrey Ignác gyermekeként látta meg a napvilágot Keszthelyen. Szülei római katolikusok voltak, ennek megfelelően az újszülöttet is római katolikus vallásúnak keresztelték 1829. január 1-jén.

Petőfi Sándor feleségének megrendítő élete három stációra osztható: az első kettő volt Szendrey hajnala, melyek egyben életének alkonyát is magával hozták. Amint Szendrey Júliának a Nyéken 1856. aug. 31-én, jóval Petőfi Sándor eltűnése után született Hajnal-e, alkony-e? című versében olvasható:
Sem hajnal, sem alkony,
Sem az északi fény,
A mi ott piroslik
A láthatár szélén:
Az egy kiégett szív
Végfellobbanása,
Elhamvadt tüzének
Utósó szikrája!

18 éves volt, amikor 1846. szeptember 8-án Nagykárolyban egy főispáni beiktatást követő megyebálon Petőfi Sándor meglátta őt, s megérezte, hogy ez az a lány, aki követni bírná az ő „lelkének röpülését”: „Amott a fogadóval átellenben a kert és benne a fák, melyek alatt először láttam őt, tavaly, szeptember 8-kán, délutáni 6 és 7 óra között. Ez időtől számítom életemet, a világ lételét… azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem… mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté” – emlékezett vissza szerelmének születésére Petőfi Sándor Kerényi Frigyeshez írt IV. úti levelében 1847. május 15-én.
Első találkozásukkor Júlia még semmilyen jelét nem mutatta annak, hogy a költő kicsit is érdekelné őt jövőjére nézve, mi több, kifejezetten hidegen beszélt vele. Petőfi még szeptember 19-én és október 10-én is meglátogatta őt Erdődön, majd elindult Pest felé. Debrecenben megállva, este a színházban téves hír jutott el hozzá, miszerint Júlia férjhez készül menni egy osztrák tiszthez. Petőfit a hamis híresztelés annyira megbántotta, hogy azonnal megkérte a színpadon játszó Prielle Kornélia kezét, minek híre Júliához is gyorsan eljutott, aki ezt követően hallani sem akart Petőfiről. A költőnek Térey Mari, Szendrey Júlia legjobb barátnője adott tudósítást, hogy a Júliáról keltett híresztelések hazugságok, és hogy a költő hűtlensége mennyire felzaklatta őt. Ezután Petőfi azonnal írt Júliának, tisztázta a helyzetet, s megírta Reszket a bokor, mert… című versét, mely 1847 januárjában meg is jelent az Életképekben, s melyre válaszul Júlia Petőfihez intézett levelének végére a következőt írta: „1000-szer, Júlia”. Szendrey Ignác nem adta áldását leánya és a költő házasságára, de az esküvőre 1847. szeptember 8-án, találkozásuk első évfordulóján az erdődi kastély kis kápolnájában így is sor került, s ezzel Petőfi Sándor oldalán kezdetét vette Szendrey Júlia életének második, egyben legboldogabb szakasza, mely Petőfi szerelmi és hazafias költészetét is egyaránt csúcspontjára emelte, s mely Júlia szempontjából amennyire boldog volt, annyira rövidnek is bizonyult.