19 éve jelentette meg a Szukits Könyvkiadó a kozmikus rémtörténeteivel kultikussá vált, sokoldalú amerikai szerző, Howard Phillips Lovecraft Összes műveit három vaskos kötetben, és most október végére ígérik az – úgy fest, változatlan – újrakiadást. Joggal: a szerző népszerűsége hazánkban is töretlen, a szóban forgó könyvekkel jó pár könyvtárban ronggyá olvasva találkozunk. Az 1937-ben, betegen és nyomorogva, 47 évesen elhunyt Lovecraft ma döbbenten meredne a maga és képzelt lényei neve alatt futó könyvek, festmények, zenék, filmek, számítógépes játékok, játékfigurák, és ajándéktárgyak dömpingjére. Alkalmasint azt hinné, hogy fantáziájának démoni szörnyistenei tényleg beváltották a novellák fenyegetését, és uralmuk alá hajtották világunkat, hiszen metalzenekarok lemezborítóitól csecsemőknek való rugdalózókon át a kakaósbögrékig ott vannak mindenütt. Ám közben meghatva látná, hogy olyan magas irodalmi körökben is hat, amilyeneknek életében a közelébe sem került – elég, ha most Jorge Luis Borges nevét említjük.
Lovecraft 1890-ben született a Rhode Island-i Providence-ben, régi New England-i telepescsalád egyetlen gyermekeként – arisztokratikus kívülállását későbbi hányattatásai közben épp úgy megőrizte, mint rajongását Új-Anglia tájai iránt. Ez művei jó részét áthatja. Lovecraft afféle emberkerülő, álmodozó könyvmoly volt világéletében, családja anyagi tönkremenetele és szülei halála után még inkább magányos különccé vált, amin balul sikerült házassága sem segített. Ugyan publikálni publikált, és amilyen mizantróp volt az életben, épp oly mély barátságokat ápolt óriási levelezésében (hetvenezernél több darabot számlál), de alkatilag alkalmatlan volt bármiféle sikerre, megmaradt komor, romantikus, elvágyódó autodidaktának (és macskarajongónak). Életműve eleve töredékes, halála után pedig a követők és tisztelők – ha mégoly – jó szándékú kultuszépítése is inkább ártott, mint használt neki. A magyar fantasy ismert alakja, Kornya Zsolt (rengeteg fordítást is neki köszönhetünk) szerkesztette kötetetek elfogulatlan, alapos betekintést nyújtanak Lovecraft munkásságába – a versek, publicisztikák, esszék, és pláne a levelezés tekintetében teljességre törekedni persze lehetetlen vállalkozás lett volna. No meg az olvasók többsége úgyis a legendás rémtörténetekre kíváncsi, amik történetről történetre mozdulnak el a horror, a fantasy, vagy a sci-fi irányába. Amitől egységesek és bármi mással összetéveszthetetlenek, az a lovecrafti ködös, komor hangulat, amibe hol álomszerű magasztos elvágyódás, hol ismeretlen, másvilági borzadály vegyül.
„Az ismeretlen csillagkorona betegesen sápadt fénnyel világított, és ettől mintha szürkület ereszkedett volna az iszamlós ónixból faragott miriádnyi kupolás toronyra. Most már látszott, hogy a halvány sugár egyetlen ablakból ered, magasan fönt a legnagyobb torony tetején, és amint a tehetetlen had közeledett a hegyoromhoz, Carter szorongató árnyakat vélt átvillanni a gyenge fénypászmán. Különös, csúcsíves ablak volt, oly stílusú, mely a Földön nem ismeretes.”
