A Randolp Carter-ciklus Zarándokút Kadathba című kisregényéből az idézet. Ez a leglíraibb és legfantasztikusabb elbeszélések egyike, szinte egészében földöntúli álomvilágokban játszódik. Ebben a történetben nem a világunkba beszivárgó, ősi, ismeretlen rettenet áll a középpontban, mint a talán ismertebb, és szintén kiváló írásokban, mint a Rémület Dunwichben, a Szín az űrből, az Árnyék Innsmouth fölött, vagy a számos metaldalban visszaköszönő Cthulhu hívása. Itt a ciklus címszereplője álombéli zarándoklata során sajátos beavatást nyer olyan földöntúli lényektől, mikkel a fönt felsorolt történetek szereplői inkább szóba sem állnának. Izgalmas vitatéma lenne, vajon mennyiben tekinthető a Randolph Carter-ciklus a többi, kozmikus-szörnyes történet feloldásának.
Lovecraft kora az I. világégés ideje. Baljóslatú kor, egy idilli látszat vége: az emberiség először szembesül vele, hogy a technikai fejlődés nem csak áldást hoz, sőt. A világot jórészt leigázták, a szűz földeket felszántották, nincs meghódítatlan terra incognita – kivéve az óceánok legmélyét, vagy az egeken túli, hideg űrt. És a tudományok nem valami újabb, boldog aranykorba vezetik az istent játszó embert, hanem újabb borzalmakat tárnak föl. Lovecraft történeteiben egyszerre legősibb és legmodernebb félelmeinket testesítik meg az emberiség iránt még csak nem is gyűlölettel, inkább közönnyel viseltető téren-időn túli rémek, és titkos, földi kultuszaik.
Saját képzeletének remetéje, Edgar Allan Poe követője volt, és ma is olyan írókra hat, mint China Miéville. És mindenféle (pop)kulturális összefüggésen túl remek szerző, akinek legjobb művei még sokáig megőrzik frissességük.
Howard Phillips Lovecraft Összes művei. Szukits Kiadó, 2020, Szeged
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!