A kiállításon látható kisfilm segítségével a képzőművész gondolataiba kapunk betekintést: – Nem vagyok a művészeti akadémia tagja. A művészkollégák meghívására kaptam ezt a lehetőséget. Budapesten kevés hely van, ahol ki tudtam volna állítani, képeim nagysága miatt. Az, hogy az ember nyolcvanéves, eljön, mint a szeptemberi napnyugta. Ennek is megvan a szépsége. Van egy bölcselet: Virágozni szép, de megérni több. Az ifjúkor virágzására gondolok. Amikor bő termést hoz az alma, szőlő, az a több. A múlt löki előre az embert, a jövő pedig húzza előre, az ismeretlenbe. Az ember születésével együtt kap egy kijelölt utat, amely egy hegycsúcs. A hegy megmászása az idők során sok fájdalommal, élménnyel, szépséggel tarkított. Fontos, hogy az ember szívében süssön a nap nyolcvanévesen is, a megújuló fénnyel a festészet megújulásában vegyen részt. Fontos, hogy az ember vérereiben ne csak a vér, hanem a szín, a festék is folyjon, azzal a temperamentummal, amivel megáldatott.