Búcsú Szőcs Gézától

Piliscsabai temetőben, református szertartás szerint helyezték örök nyugalomra Szőcs Géza József Attila- és Kossuth-díjas írót, költőt. A temetésen búcsúzott kulturális főtanácsadójától Orbán Viktor miniszterelnök.

20201114 MN Piliscsaba Szőcs Géza temetés Magyar Nemzet fotó:Mirkó István

A gyászszertartás elején Vizy Márton zeneszerző, az Én, József Attila című musical komponistája kifejtette: akitől búcsút veszünk, egyetemes ember volt, aki a világot egybefogta és kiszínezte olvasóinak.

Fotó: Mirkó István

Kővári Eszter Sára énekelt a szertartáson, amelyet Szép Mónika református lelkipásztor vezetett, aki Pál rómaiakhoz írt leveléből vett idézetet:

„Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5)

A folytatásban a nagytiszteletű asszony a neki dedikált Limpopo című könyvből olvasott fel, megjegyezve: a költő utolsó napjait közös imádsággal töltötték.

– Az élet nem hosszú vagy rövid, hanem bevégzett vagy befejezetlen – hangsúlyozta a lelkész, megemlítve: egyik barátja szerint három ember életét élte.

– Ilyen tartalmas életet kapott az Istentől – fogalmazott a későbbiekben Szép Mónika, kiemelve: úgy élt, ahogy csak az Istenben hívők élnek.

Korpa Tamás költő, kritikus, szerkesztő arról szólt, miként változtatta meg egy antikvár Szőcs Géza- kötet az életét, viszonyát az irodalomhoz.

– Már első kötetei paradigmaváltást jelentettek a romániai magyar irodalomban – mutatott rá Korpa Tamás.

Orbán János Dénes költő, író, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia elnöke a bevezetőjében elmesélte első találkozását a kilencvenes évek elején már költőóriásnak számító mesterrel, aki kis híján elsodorta autójával. Később az egyetemen megjelent Szőcs Géza.

Fotó: Mirkó István

– Mint egy jóságos Mikulás, besétált a mindenkori kolozsvári magyar egyetemisták mindenkori irodalmi körének egyik ülésére, kicsit figyelt, picit szundikált is, majd meghívott bennünket egy kocsmába, és szürreális ajánlatot tett: fiatal irodalmi lap, könyvkiadás, műhely, mozgalom. Egy vékony kötetnyi vers és három beszélgetés elegendő bizalmi alap volt számára, hogy ennek a műhelynek mind a szellemi, mind az adminisztratív vezetésével megbízzon. Engem, az alig 21 éves legénykét. Ráadásul korlátlan jogkörrel: ő maga soha semmibe nem szólt bele. És mindaz, ami azelőtt még ábránd sem volt, ott és akkor testet öltött: olyan mértékű és színvonalú tehetségkutatás és tehetséggondozás indult be Erdélyben, amelyre nem volt még példa a Kárpát-medencében.

Ez volt az Előretolt Helyőrség mozgalom, amelyből aztán két évtized múlva kinőtt a magyar állami íróakadémia is – így Orbán János Dénes.

Fotó: Mirkó István

– Nehéz elköszönni Szőcs Gézától. Több voltál, mint barát, mentor, sztratégosz, tanár, intellektuális életmentő – kezdte beszédét Orbán Viktor miniszterelnök, aki így folytatta: több volt költőnél, politikusnál, tanácsadónál, közéleti személyiségnél.

– Mindig többet kaptam, mint amit vártam tőle. Szőcs Géza jövő idejű barát volt, soha nem tudott pihenni. Minden megbeszélésre zsáknyi ötlettel érkezett. A legjobb munkaadóm volt, már most hiányoznak a rám kirótt penzumai – árulta el a kormányfő, majd kifejtette: főtanácsadója bármibe lefogadta volna, hogy Magyarország és a nemzet nemcsak volt, de lesz is.

– Azt a különleges világot, amit magában hordott, mély és pontos erkölcsi érzékkel épített föl. Mindig a nemzet és a haza számára legjobb elképzeléseit választotta ki – mondta Orbán Viktor. – Vannak emberek, akiket semmilyen skatulyába nem lehet besámfázni, Szőcs Géza Szőcs Géza volt. Mértéke föld és ég közötti, a gravitáció nem húzta le, nem járt, szinte lebegett robusztus alakja ellenére.

A kormányfő a továbbiakban kiért arra: Szőcs Géza tudta, hogy a magasban lebegő hazát valakinek le kell horgonyoznia az anyaföldbe.

– Úgy fogalmazott: nem azokkal harcolunk, akik szemben állnak velünk, hanem aki mögöttünk állnak – emlékeztetett Orbán Viktor, hozzáfűzve: ő tanította meg, a hatalmat arra kell használni, hogy a legjobb dolgokat vigyük végbe általa, soha meg nem szédülve a távlatoktól.

– Ő emelte a népesedés ügyét a kormányzati filozófia központjába, hogy ne kelljen telepeseket behívnunk – mutatott rá a miniszterelnök. – A harmadik kétharmad után össze akarta gyűjteni a magyar géniuszt, hogy hazájuk szolgálatába állítsák tudásukat, ezt a munkát szakította félbe a halál. Gézától tanultam azt is, nem mindenkinek van sorsa, csak élete. Aki magyar, annak nehéz sors jutott. Nekünk az maradt, ne feledjük el egyetlen szavát sem.

Fotó: Mirkó István

A sírnál Szőcs Petra, a költő lánya búcsúzott édesapjától, aki, mint fogalmazott: iszonyatosan fel lenne háborodva, hogy meghalt.

– Amikor rá akarták tenni a lélegeztetőgépre, azt mondta: nyáron már Sanghajban lesznek, a szakmák világbajnokságán. Mégis meghalt, elvitte a világjárvány.

Szőcs Petra felidézte: édesapja vitaminokat vitt neki, pedig nem hitt a járványban, de elfogadta, hogy lánya fél attól.

– Egyszerre volt több helyen, ezért csak most kezdem érezni a hiányát. Idő előtti volt a távozása. Legyél ott, ahol akarsz, de amennyire lehet, maradj azért velünk – búcsúzott a költő lánya.

Fotó: Mirkó István