Flash Show helyett Zero Flash Show

Nem különösebben felemelő feladat napról napra hírt adni arról, milyen kulturális esemény marad el, kerül a virtuális térbe. Azonban nincs mit tenni, Cicero óta tudvalevő: háborúban hallgatnak a múzsák. Mondhatnánk, a hátországra ez nem igaz, azonban, sajna, a Covid elleni harcnak nincsen hátországa.

Az ürümben annyi örömünk azért akad, hogy a koronavírus nem számítógépes vírus, így a múzsák hallathatják hangjukat online. Miként részben történt ez a Közép-Európa legújabb független kortárs művészeti vásárának tervezett Flash Show esetében. A kilencnaposra (november 12–21.) megálmodott rendezvénysorozatra egy esztendőt készültek a szervezők. Álmukat a szeptemberi kezdésről széttörte a világjárvány. Ám nem adták fel, Zero Flash Show néven – miként fogalmaztak szellemesen – „járványbiztos” elképzelést ötöltek ki.

Világszinten felpörgette a Covid–19 az alternatív műkereskedelmi vásárokat, ami az online térbe költözés választékos megjelölése. E pörgésbe szállt be részint a Flash Show, amikor a Károlyi-palotát – ahová a művészeti vásárt tervezték, s ahová húsz jelentős galéria ígérte magát a régióból, magukkal hozva menő művészeiket –, tehát a palotát hátrahagyva, ám nem teljesen hátat fordítva az offline térnek, Budapest belvárosának kirakataiba költöztették a kiállítókat. Így vírusmentesen, üvegen keresztül szemlélhetjük a fővárosi acb, Easttopics, ENA, Glassyard, az athéni Aetopoulos, a belgrádi Eugster, a prágai Hunt Kastner és Kogo (Tartu), a prágai-pozsonyi Zahorian & Van Espen, a ljubljanai Ravnikar és a varsói Propaganda kínálatát.

Alexei Gordin: Gazdag műgyűjtő

Megtehetjük mindezt szervezett módon csütörtökön (19-én), amikor a két szervező művészettörténész, Kigyós Fruzsina és Nagy Alexandra bemutatja a Flash Show-t, majd következik a sajátos kirakatnéző túra. S hogy két portál között se teljék feleslegesen az idő, Torma Tamás újságíró, építészetkritikus érdekes városépítészeti történetekkel színesíti az utat.