Negyven év után újra Beatünnep

Különleges kiállítással várta látogatóit a Műcsarnok, a Beatünnep című tárlat Kőbányai János rockszociofotóiból kínál tematikus válogatást, ami a járványhelyzet miatt személyesen sajnos nem látogatható. A megnyitó után Rockenbauer Zoltán kurátorral beszéltünk, aki megígérte, hogy hamarosan online verziót készítenek, a korlátozások elmúltával pedig ismét várják majd az érdeklődőket.

Fotó: Teknős Miklós

Fölöspéldány

Kőbányai János élő kapcsolatot tartott a Ricsével, amennyiben megszervezte a Fölöspéldány elnevezésű irodalmi-képzőművészeti csoportot, hogy a zenekar közönségével avantgárd happeningeken megismertesse a magasabb kortárs művészetet. Kőbányai fekete-fehér felvételein örökítette meg a Magyarországra látogató Allen Ginsberget egy házibulin, vagy éppen azt a kiállítást, amelyen saját képeit is bemutatták egy happeningen, amelynek során a közönség magához ragadta és hazavitte a fotókat.

– Ez addig tartott, amíg felülről le nem szóltak: ha Feró lemezt akar, akkor hagyja ott a Fölöspéldányt – emlékeztetett a kurátor, megemlítve, hogy a Beatrice helyét a Bizottság, majd a Dimenzió dzsesszegyüttes vette át a csoport 1982-es megszűnéséig.

A Beatünnep című kiállításon látható az a negyvenperces MTV-felvétel, amelyet a Beatrice–LGT–Omega-koncerten rögzítettek, s amely megőrizte a tényt, hogy a pompás muzsikusoknak ­köszönhetően profi cuccon, jó hangminőségben a Beat­rice bármely honi bandával felvette a versenyt.

Engedtessék meg egy kis kitérő, ha valaki a nyolcvanas évek csöveseit összekeverné a jelenkor hajléktalanjaival. Akkoriban minden rendes rockrajongó – ricsés, mobilos, eddás, piramisos, skorpiós, korálos, minis – csőfarmerben járt, kihajtott flanelingben, hosszú hajjal, Alföldi papucsban, szimatszatyorral az oldalán, szabadidejében a főváros különböző terein álldogált a barátaival, reménykedve, hátha nagykorúnak nézik, és mondjuk a Kalefon – másként a Moszkva téren – kiszolgálják egy korsó sör erejéig a Gombában. Beszélgetőtársam (meg persze jómagam) eme szubkultúra részese volt középiskolásként.

A Beatrice-falon találkozhatunk a kor hírhedt rajongójával, Franciával, akiről legendákat elevenített fel a kurátor.

– Ricsésből a legvadabb punk lett, mesélték, hogy idős nénit rúgott le a villamosról. Ő alakította meg a Rottenst, a koncertjeiken nem volt ritka a náci karlendítés, üvegpoharat harapdált szét, úgy énekelt vérző szájjal. A fotók mellett kis filmrészletet is bemutatunk a buliról. Engem a punkkorszak jobban megérintett, azaz a Beatricét követő valódi punk- és alternatív zenekarok – Trottel, ETA, Neurotic, URH, Bizottság, Európa Kiadó, Kontroll Csoport – vallotta be ­Rockenbauer Zoltán, aki figyelmeztetett: a punkok már elkülönültek a csövesektől.

Fotó: Teknős Miklós

Csövesek után punkok

– Közös, hogy sok volt köztük a csellengő külvárosi, akikhez (mint mindig) csatlakoztak az egyetemisták – magyarázta a kurátor, megemlítve: természetesen más volt az életszemléletük, nem csak az öltözködésük.

Amint továbblépünk az időben, a képek mentén elérkezünk Kapolcshoz, pontosabban a Művészetek Völgye bölcsőjéhez. Kőbányai János elkísérte Márta Istvánt Kapolcsra, a Támad a szél című lemezének felvételére a nyolcvanas évek második felében. Fotográfiái őrzik a szovjet autókkal érkezett, farmeros Cseh Tamást, Csengey Dénest (ekkortájt készült közös műsoruk és lemezük, a Mélyrepülés), Nagy Ferót és sokakat a kor értelmiségéből.

A Műcsarnok a kortárs művészet legnagyobb és legrangosabb kiállítótere, ennek megfelelően választotta ki és válogatott a képek között Rockenbauer Zoltán is.

– Kőbányai János tízezer képet szkenneltetett be, amelyekből ötszázat hozott el, abból válogattuk ki közösen a falon lévő 210-et. Vannak művészileg nagyon jó fotók és persze amatőrebbek is, de mindegyikük hiteles pillanatfelvétel, beállított alig akad köztük – fogalmazott a Beatünnep kurátora.