A művelődési házak jobb felügyeletének érdekében úgynevezett bázis művelődési házakat hoztak létre, amelyek kerületi szinten tanácsadói feladatokat láttak el. Ezekben az intézményekben a szocialista kultúrpolitika legelkötelezettebb hívei dolgoztak, és általában szakszervezeti fenntartásban álltak, ilyenek voltak a XIX. kerületben a Vörös Csillag Traktorgyár és a XXI. kerületben a Csepel Vasmű művelődési házai, valamint a XX. Kerületi Vasas Művelődési Ház, a híres-hírhedt Csili.
Ingyen kontroll
A szocialista befolyást és a politikai, kulturális nevelést elősegítendő társadalmi vezetőségeket is létrehoztak, amelyek – ahogy a nevük is mutatja – a pártállami rendszerben olyannyira divatos társadalmi munkában, azaz ingyen vállalták, hogy beleszólnak a művelődési házak életébe. 1960-ban a IV. kerületi tanács népművelési csoportja számolt be a Fővárosi Tanács népművelési osztályának, hogy a Ságvári Endre Művelődési Otthonuk és az ifjúsági házuk számára megszervezték a társadalmi vezetőséget. A bizottságban szerepelt a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a kerületi tanács népművelési állandó bizottságának egy-egy képviselője, valamint két pedagógus és egy fotóművész. A személyi összetételből kitűnik, hogy a helyi kommunista vezetés szorosan figyelte a könnyűzenei eseményeket, és ha úgy látta rendjén valónak, beleszólt azok alakulásába. Ugyanígy a III. kerületben is alakult társadalmi bizottság a József Attila és a Makszim Gorkij Művelődési Otthonokban, amely negyedévente hívta össze gyűléseit, megvitatni a közelmúlt eseményeinek tanulságait és felkészülni a közeljövő kihívásaira. Hogy ne legyenek kétségeink a kommunista befolyás kellő fokú intenzitásáról, a Metro Kultúrotthon, amely a Sztevanovity Zorán által vezetett Metro együttesnek adott otthont, a Fővárosi Tanács népművelési osztályát arról tájékoztatta, hogy számukra az MSZMP kulturális irányelvei a mérvadók, ezért kulturális bizottságukban „a mozgalmi múlttal rendelkezők kapnak helyet”.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
Elmarasztalt siker
Kritika ettől függetlenül elegendő akadt a Fővárosi Tanács népművelési osztálya részéről a művelődési otthonokat illetően, és szükség esetén meg is követelték a kellő intézkedéseket. Ez történt az 1961. február 18-án a SZOT Kultúrotthonában a Holéczy együttes lezajlott koncertjével kapcsolatban is. A hatvanas évek elején ez a zenekar a népszerűsége csúcsán volt, a Fővárosi Tanács azonban meglehetősen elmarasztaló kritikával illette őket, mondván, hogy nem játszottak eléggé melodikus számokat, nem volt jó a humoruk, és a közönség kevéssé ismerte szerzeményeiket. Ez utóbbi megjegyzés nyilvánvaló csúsztatás volt, hiszen ez a zenekar nagyon sok rajongót tudhatott magáénak, mondhatjuk, hogy a beat megjelenése előtt ők a legnépszerűbbek közé tartoztak. A humorukkal pedig azért lehetett baj, mert nem a megszokott és a hatalom által ellenőrzött klisékkel álltak elő a zenészek. Az ötvenes évek sanzonokhoz szokott fülei számára azonban a Holéczy együttes koncertje maga volt a nyílt rendbontás. A szervező Országos Rendező Irodát szintén elmarasztalták, mert a szocialista munkafegyelemmel merőben ellentétes volt nemcsak a Holéczy együttes fellépése, de az is, hogy Kovács Erzsi művésznő azért maradt távol ettől a SZOT-esttől, mert az egyébként szintén pártállami felügyelet alatt álló Magyar Televízióban magasabb fellépti díjat kapott.
