Pár évvel ezelőtt, mikor először hallottam Török Tilla zenekarát élőben, valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába; egyfajta megérkezés-, hazatalálás-élmény járt át. Muzsikájuk ugyanis azt a két elemet ötvözi, amely a magyar önazonosság-tudat zenei megélésének két alappillére véleményem szerint. Egyrészt a magyar népzene motívumait, amelyek olyan mélyen gyökereznek minden magyar ember lelkében, mint maga az istenhit, az istentudat. Erre erősít rá a sztyeppei népek zenéjének ősisége, amely nemcsak lélektanilag visz mélyre, hanem az időben is visszarepít egy olyan messzeségbe, ahol valamiféle aranykori egységélményt sejt meg az ember.

Fotó: Erdinç Tunçbilek
Amikor először volt szerencsém szót váltani a művésznővel, ugyanaz a könnyed bájjal átitatott, de tiszta, mély lelkiség sugárzott a szavaiból és személyiségéből, mint amit a zenéjében fedeztem fel. Rögtön megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy ez a lány nemcsak érti, de zsigereiben érzi is ezt a fajta zenei világot, és éppen ez az, ami hitelessé teszi a szememben.
A művészlélek érzékenysége is minden bizonnyal elengedhetetlen ahhoz, hogy az ősi zsinórmérték szerinti szép, jó és igaz megszülethessen. Ugyanakkor éppen érzékenysége miatt a művészlélek sokkal intenzívebben éli meg a mélységeket és a magaslatokat egyaránt, és nehezebben boldogul abban a világban, amelyet a durvaság, az érzéketlenség ural. Török Tillát – saját bevallása szerint – állandó belső konfliktus gyötörte – még ha ebből a közönsége mit sem vett észre –, hiszen nem talált megnyugvást a saját maximalizmusa és a bizonytalansággal teli megfelelni vágyás útvesztőiben.

Fotó: Erdinç Tunçbilek
Paradox módon az ilyen felmerülő válsághelyzetben talán éppen a művészet az, amely megoldást, kiutat jelenthet – gondolnánk, s ezt a gondolatot a művésznő meg is erősíti, ugyanakkor hozzáteszi, hogy a zene képes arra is, hogy egy idealizált világot teremtve eltakarja a szemünk elől a valóságot és a lélek valódi önismereti szintjét. Úgy véli, „művészként önfegyelmet kíván az egyensúly megteremtése, hiszen a zene olyan magaslatokba képes elrepíteni, amivel tudni kell lépést is tartani.”