Amikor megalázó lett a kézcsók

Nyikita Mihalkov Etűdök gépzongorára című filmjében nincs semmiféle „víz alatti áramlás”, itt minden a felszínen van, konkrétan a néző orra előtt zajlik a dráma.

Az, ahogy férfi és nő viszonyul egymáshoz ezeréves, örök, izgalmas műsor Fotó: Facebook

A mai kor nézője azt is felfedezheti, ha újra megtekinti Mihalkov filmtörténeti remekművét, hogy a szereplők nemcsak azért téblábolnak helyüket kicsit sem találva, mert a régi hagyományos világot a modern kor éppen a szemük láttára rombolja szét, hanem azért is, mert a nők modern nők, a férfiak modern férfiak szeretnének lenni, viszont fogalmuk sincsen, azt miként kell csinálni, de az biztos, hogy kézcsók nélkül, mert – ahogy a filmben elhangzik – az mélységesen megalázó egy nő számára. Mihalkov remek kritikáját adja az emancipációs törekvéseknek a filmjében akkor, amikor minden szándék ellenére a férfiak nőként, a nők férfiként tekintenek a másik nemre, mert nem tudnak másként, mert egy kerti vendégeskedés se szólhat arról, hogy ideológiákat, felesleges frázisokat pufogtat mindenki. Mihalkov filmjében az igazi dráma az, hogy amit a szereplők beszélnek az új emberről meg az új világról, teljesen érdektelen, viszont amit látunk, ahogy férfi és nő viszonyul egymáshoz, a kesze-kusza érzések, bonyolult viszonyrendszerek sokasága ezeréves, örök, izgalmas műsor.

Mihalkov filmjének van egy felettébb fontos tanulsága is. Elhangzik, hogy az „aztán” olyasmi, amiből soha semmi sem lesz. „Hiú ábránd csupán, hogy minden előttünk van, hogy az élet hosszú és boldog. Hogy most lehet élni így is, de majd »aztán« mindent helyrehozunk. Ez az »aztán« viszont soha nem jön el. Soha.”

Az Etűdök gépzongorára nemcsak arról szól tehát, hogy fenntartásokkal kezeljük a modern kor ­vívmányait, hogy ne dobjunk ki semmilyen hagyományos tárgyat, értéket vagy erkölcsi fundamentumot az ablakon, mert később nagyon meg fogjuk bánni, hanem arról is, hogy a jelen pillanat örömét kell megélni. Aki a múltban vagy az idealizált jövőben él, az elveszett. Ahogy a film végén is elhangzik, az élet nem olyan bonyolult, mint amivé tesszük: „Csak szeretni kell. Szeretni, Misenyka. Amíg szeretni tudunk, élni fogunk, sokáig, boldogan.”