„És te, Pál atya, mit kérsz születésnapodra?”

Bakó Béla, vagyis Pál atya közel negyven éve ferences szerzetesként szolgálja az elesetteket. Marosvásárhelyi és marossárpataki gyermekotthonaiban olyan árva és félárva gyermekek kapnak lehetőséget egy jobb életre, akiknek más esélyük nem lenne boldogulni. Pál atyát és az ő áldásos tevékenységét azonban csak kevesek ismerik, így még nehezebb a dolga. Mégis azt tervezi, hogyan segíthetne az idei évtől még több rászoruló gyermeken.

Az első, amit Pál atyával találkozva meglát az ember, nem a nehéz és küzdelmes gyermeksorsok miatti aggodalom vagy az attól való félelem, hogy nem lesz mit adni vacsorára; hanem az Isten igaz szolgájából áradó békés derű és rendíthetetlen hit, amely szerető mosolyt varázsol arcára még a legkilátástalanabb helyzetekben is. Ezt a gyermekek is érzik, hiszen akárhányszor megérkezik, rohannak elé, hogy megölelhessék. Mint mondja, fontos, hogy lássák a szemében a feltétel nélküli szeretetet, még akkor is, ha hibáznak. Meghatódva meséli: egyszer, amikor arról volt szó, hogy ki mit kér születésnapjára, az egyikük nem a saját kívánságáról beszélt, hanem azt kérdezte: „És te, Pál atya, mit kérsz születésnapodra?”

A szeretet és a ráfigyelés a kulcsa mindennek – véli Pál atya –, ha ezt érzik és tapasztalják, akkor boldogok, és ez a boldogság kisugárzik a környezetükre is.

A szerzetes azt is fontosnak tartja, hogy a fiatalok magyar identitása megerősödjön.

A Márton Áron püspök ösztönzésére teológiát végzett Bakó Béla – saját elmondása szerint – olyan felkészítést kapott, amelynek középpontjában a hívek és az Isten szolgálatán túl a nemzeti öntudat, a magyarságért való helytállás is ott volt.

– A ferencességem nem csak abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy hordom a habitust – mondja Pál atya, aki egy árvaház meglátogatása után döntötte el, hogy kivesz onnan néhány gyermeket.

Jelenleg harmincegy gyermekről gondoskodnak, ám sokszor nehezen lesz meg a mindennapi kenyér Fotó: Posta Béla

Így alakult meg a ferencesek első családi típusú gyermekotthona Marosvásárhelyen 1998-ban. Majd két év elteltével, miután a rendtartomány nem tudta tovább vállalni az üzemeltetést, Pál atya létrehozta a Szent Erzsébet Egyesületet, amelynek fő célja a szegény, árva, elhagyott gyerekek gondozása, taníttatása.

A fő elv az, hogy személyre szóló nevelés történjen egyfajta családi légkörben – tudtuk meg Pál atyától, aki azt is elárulta, hogy a gondozott gyermekek egyik örömforrása a jól elvégzett munka utáni dicséret.

Minden gyermeknek a saját képességei figyelembevételével igyekeznek irányítani az életpályáját. Ebben nagy segítség az a gazdaság, amelyet Pál atya csak Noé bárkájaként emleget. Itt a gyermekek belekóstolhatnak az állattenyésztés, a kertgazdálkodás titkaiba, amely tapasztalat később segítheti őket az önálló boldogulásban. Mindenkinek megvan a saját feladata az állatok körül és a kertben. Éppen csak annyi, hogy megszeressék általa a kétkezi munkát, megtanuljanak gondoskodni és felelősen viselkedni.

Közös imádság

A kezdetektől fogva csaknem háromszáz árva és félárva gondozott lelt otthonra a Marosvásárhelyen és Marossárpatakon működő, családi jellegű házakban. Jelenleg harmincegy gyermekről gondoskodnak, sokszor azonban még azt is nehéz megoldani, hogy mi kerüljön az asztalra. A koronavírus sem könnyítette meg a dolgukat. Pál atyától megtudtuk, hogy a fertőzést senki nem kapta el, de a közös programok terve füstbe ment, és az on­line tanulás megszervezése, valamint a szabadidős programok kivitelezése is sok gondot okozott ebben a kényszerhelyzetben.

Pál atya kétkezi munkával neveli felelősségre a gyermekeket

Pál atyát azonban a kedves mosoly és a barna habitus alatt kemény fából faragta az Úristen. Pappá szentelése óta, vagyis immár negyven esztendeje a rászorulók felkarolása, a társadalom peremére kerültek méltó emberi élethez segítése vált elsődleges életfeladatává. A gyerekotthon megalapítását börtönpasztorációs és cigánypasztorációs munka előzte meg. Szociális érzékenységét a családjából hozta, hiszen már édesapja is arra tanította, hogy a kenyeret mindig ossza meg másokkal.

Még ebben a szorult állapotban is azon gondolkodik, hogyan segíthetne még több nehéz szociális helyzetben lévő gyermeken.

2021-ben két újabb, hat-hat férőhelyes házzal kívánja bővíteni a meglévő öt otthont. Ehhez a tervhez azonban nagy szüksége van a jó szándékú adakozók segítségére.

Aki úgy érzi, szívesen áldozna Pál atya ügyére, a Szent Erzsébet Egyesület honlapján kapcsolatba léphet vele, illetve ugyanitt, a lap alján megtalálhatók az utaláshoz szükséges adatok is.

Ferencesek a Kárpát-medencében

Az Assisi Szent Ferenc által 1209-ben Itáliában alapított Ferences rend szinte a kezdetektől jelen van Magyarországon is, teljes sorsközösséget a török hódoltság alatt vállaltak az üldözöttekkel, s a legenda szerint a nép ettől kezdve nevezi őket barátoknak. Az oszmán had kivonulását követően két kezükkel, tollukkal és reményt hirdető szavukkal vállaltak részt az ország újjáépítésében. Szent Ferencnek tulajdonítják az imádságot, amely a következőképen szól: „Uram, add, hogy inkább én igyekezzek vigasztalni, mint hogy vigaszt várjak. Inkább én törekedjek másokat megérteni, mint hogy megértést óhajtsak. Inkább szeressek, mint hogy szeretetet igényeljek.” Ez a ferences lelkület, a kisebb testvériség eszméje, melynek középpontjában a rászorulók; a szegények, a betegek, az idősek oltalmazása áll.