A nemzeti örökséget nem lehet megkerülni

„Néhány dicsérendő kivételtől eltekintve az ország nem különösebben ünnepelte meg Jókai Mór születésének 175. évfordulóját. Lehet ennek egyik oka az olvasáskultúra vészes hanyatlása; múltkor például a rádióban egy kritikus azzal méltatta egy irodalomtörténész könyvét, hogy az csodálatos módon Jókairól írott tanulmányokat tartalmaz, pedig ki olvas ma Jókait? (No comment.)”, írja Szörényi László egy 2000-ben megjelent, Jókairól szóló tanulmány A jövő század Jókaija című zárófejezetében, és ez mindenesetre óvatosságra inti a recenzenst.

„A rejtelmes sziget ifjúsági kiadásában kísértés lett az istenkísértésből” Fotó: Éberling András

Sorjáznak az olyan mondatok, amelyek után időről időre le kell tenni a könyvet és elgondolkodni, és közben a háttérben kirajzolódik Vörösmarty Mihály költészetének mélyelemzése vagy Jókai Mór műveinek olyan átható tárgyalása, amelynek végigolvasása – kis túlzással – magát a könyvek elolvasását is kiválthatja egy gyorstalpaló vizsgafelkészülés esetén. (Bár ezzel éppenséggel az egyszeri vizsgázó kivívná az olvasáskultúra romlásáért aggódó szerző rosszallását.)

Élmény olvasni Szörényi László könyvét, egyebek mellett azért is, mert olyan eredeti szövegeket is közöl, amelyek esetleg eddig nem jutottak el az olvasóhoz. Ilyen az egyik kedvencem a kötetből: amikor a Jókaira ható szerzőket veszi számba, idéz egy csavaros mondatot a mestertől: „Én ezekért a művekért egy égő házba be nem rohannék, mert tartalmukat könyv nélkül tudom”, és akkor következnek a szerzők, akiket azonban immár nem sorolunk fel, viszont arra biztatjuk az érdeklődő és reményeink szerint nagyszámú olvasót, hogy szerezze be a könyvet, és járjon ő maga a dolog végére.

Szörényi László: „Multaddal valamit kezdeni…” Tanulmányok. Második, bővített, átdolgozott kiadás. Nap Kiadó, Budapest, 2021.