Európai fürdővárosok és Giotto-freskók is felkerültek a világörökségi listára

Több új helyszínt – köztük a madridi Prado múzeumot körülölelő kulturális térséget, európai fürdővárosokat és a kínai Kanton történelmi városrészét – vett fel a világörökségi listára az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) világörökségi bizottsága a kínai Fucsouban zajló tanácskozásán.

Madrid történelmi Paseo del Prado sugárútja és a közeli Buen Retiro park egy 200 hektáros kulturális térséggé fejlődött a sugárút XVI. századi megépítése óta. A térség a spanyol főváros egyik leglátogatottabb idegenforgalmi látványossága. A 120 hektáros park a XIX. századi kertépítészet különböző stílusait egyesíti. A terület ad otthont a Királyi Botanikus Kertnek. A sugárút köti össze a spanyol művészvilág szívét, a Prado Múzeumot, a Thyssen-Bornemisza Múzeumot és a Zsófia Királyné Művészeti Központot.

A világörökség részévé vált 11 európai fürdőváros – a Bécs melletti Baden, a belgiumi Spa, a csehországi Karlovy Vary, Frantiskovy Lazne, Marianske Lazne, a franciaországi Vichy, a német Bad Ems, Baden-Baden és Bad Kissingen, az olasz Montecatini és az angliai Bath hét európai ország – Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság – közös kezdeményezése nyomán. Valamennyi fürdőváros természetes gyógyforrások mellett alakult ki, mindegyik a nemzetközi európai fürdőkultúrát képviseli, amely a XVIII. század elejétől kezdett kialakulni, és az 1900-as években elvezetett a nagy nemzetközi üdülőhelyek kialakulásához, amelyek meghatározták az adott városok arculatát a fürdőházak együtteseivel.

A kínai Kanton történelmi városrésze a Szong- és a Jüan-dinasztia (X–XIV. század) tengeri birodalmának egyik legnagyobb tengeri kikötője volt a tengeri selyemút mentén. A térségben 22 egykori kormányzati épület, több vallási épület, közük egy XI. századi mecset, amely Kína legrégebbi iszlám építménye. A helyszínen számos régészeti lelet, a régi tengeri dokkok maradványai és az akkori vas- és kerámiakészítés emlékei láthatók.

A Kaszpi-tengert a Perzsa-öböllel összekötő transziráni vasútvonal is felkerült a világörökségi listára. A vasútvonal két hegységet, számos folyót, felföldet, erdőt, alföldet szel át. Építése 11 éven át – 1927-től 1939-ig – tartott, az 1400 kilométer hosszú vasútvonal az akkori iráni kormány és számos ország 43 építési vállalatának sikeres együttműködése réven valósulhatott meg. Egyes térségekben hatalmas hegyi területeket kellett átvágni, 174 nagy hidat, 186 kisebbet, 224 alagutat kellett megépíteni számára.

A világörökség része lett továbbá az indiai Pamappa templom a Haidarábádtól 200 kilométerre északkeletre fekvő Palampet faluban. Siva istennőnek építették mészkőből 1213-tól, építése mintegy negyven éven át tartott. A templom szobrai a kakatijan kultúra (1123–1323) és a térség tánckultúrájának szokásait idézik.

Az Atlanti-óceán partján álló, több mint négyszáz éves Cordouan világítótorony a Gironde folyó torkolatánál szintén felkerült a világörökségi listára. A tengeri jelzések mesterművének tartott tornyot Louis de Foix mérnök építette, majd a késő XVIII. században átépítették. Az épület a világítótornyok építészeti és technológia történetét testesíti meg

Az olaszországi Padova XIV. századi freskói is a világörökség részévé váltak. Az 1302 és 1397 között készült freskókat különböző művészek festették különféle épületekben, ennek ellenére a freskóknak egységes stílusuk és tartalmuk van. A freskók között található például Giottónak a Scrovegni-kápolnában készült freskóciklusa, amely a falfestészet forradalmi fejlődésének kezdetét jelenti.

A világörökségi lista része lett a németországi Darmstadtban lévő Mathildenhöhe művészeti kolónia és a Szaúd-Arábia délnyugati részén fekvő Hima kulturális térség a kőkorszakból származó hétezer éves sziklavéseteivel.

(A borítóképen a padovai Scrovegni-kápolna egy részlete látható. Forrás: Artslife.com)