Virginia Woolf Flush című könyvét nagyon régen olvastam, annyi volt meg, hogy Elizabeth Barrett Browning kutyájáról, Flushról szól, sajátságos és mindentudó-szerzős nézőpontból íródik, korabeli dokumentumok és komoly jegyzetapparátus felhasználásával készül – de most, hogy újra kiadták, ismét elolvastam.
A Flush magasan irodalmi mű, Virginia Woolf minden szépírói tudásának bőséges és kedves tárháza. Külön említendő a Flusht Miss Barrettől elrabló társadalmi réteg (és szűkebb környezetének) gátlástalan bájjal megrajzolt képe, a PC által még nem kikezdett és nem megrontott beszédmód, amivel a szerző London fonákját bemutatja és polgári undorodását szabadjára engedi. Ugyanis itt lopják a kutyákat, hogy aztán váltságdíjat követeljenek értük: „…aki a Wimpole Streeten lakott, legokosabban akkor járt el, ha aggályosan belül maradt a biztonságos zóna határán, és pórázon vezette a kutyáját. Ha ellenben valaki megfeledkezett erről a szabályról, mint ahogyan Miss Barrett feledkezett meg róla, annak éppúgy meg kellett adnia az árát, mint ahogy Miss Barrett megadta. A Wimpole Street és szemérmetlen szomszédja, St. Giles közismert kapcsolatban éltek egymás mellett. St. Giles ellopta, amit ellophatott; a Wimpole Street pedig megfizette, amivel tartozott. […] Mr. Taylor [még ő is Mr. azért! – a szerző] tudvalevőleg átlagosan tíz fontot kért egy cocker spánielért. Mr. Taylor volt ugyanis a bandavezér. Ha egy Wimpoloe Street-i dáma elvesztette a kutyáját, tüstént fölkereste Mr. Taylort; ez közölte a váltságdíjat, a kárvallott pedig fizetett; ellenkező esetben viszont néhány nappal később barna papírcsomagot kapott: az eb fejét és lábait.”
Flush megmenekül, de sokat tanul az emberi természetről, és kutyaagyának, kutyaértelmének szűrőjén keresztül látjuk, amint a sokat betegeskedő Barrett először mindegyre csak a papírlapot kapargatja, aztán a szerelem hatására kivirul, külföldre távozik, és életet ad a gyermekének. Szinte minden életeseményhez asszisztál Flush is, már amennyire tud és amennyire értelme és önös érdekei engedik. Közben szóba kerül a történelem, a társadalom, a szerelem és persze az irodalom is.
Egészen különleges az, ahogy Woolf a korabeli dokumentumokból összerakja ezt a kutyaéletrajznak álcázott költőéletrajzot, és ahogy következetesen végigviszi – és talán az egyetlen könyv, ahol a szövegvégi jegyzetek legalább annyira érdekesek és izgalmasak, mint maga a kenyérszöveg.
Virginia Woolf: Flush. Fordította: Rónay György. Magvető Zsebkönyvtár. Magvető Kiadó, Budapest, 2021.
Elisabeth Barrett Browning: Flush
Nézd ezt a kutyát... Tegnap este, árván / s ügyet se vetve rá, a néma csöndben / elábrándoztam; megeredt a könnyem; / s ekkor nedves arcom mellett a párnán / egy faunfej tűnt föl, egy szőrős szatírfő / szinte hozzáért! Csillogó tekintet / tűzött szemembe sóváran s lecsüngő / bodros félfüle arcomon legyintett. / Én felszökkentem: mint a nimfa rebben, / ha szatír tör rá a görög ligetben: / egy faun? – Dehogy! Flush volt! / S míg puha gyapja / szivárgó könnyeimet fölitatta, / téged dicsért mosolygó énekem: / Pán, állatirhás égi szerelem! Fordította: Vajda Endre
Borítókép: Virginia Woolf 1929-ben. Fotó forrása: Hulton Archive/Getty Images
