időjárás 18°C Orbán 2022. május 25.
logo

Nyolcszázezer elhurcolt honfitársunknak állítottak emléket

Petrovics Gabriella
2021.11.26. 06:30 2021.11.27. 21:00
Nyolcszázezer elhurcolt honfitársunknak állítottak emléket

Megnyílt a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány „Valahol Oroszországban…” című kiállítása az Aranytíz Kultúrházban, ahol most először láthatja a közönség Jakuba János Munkácsy-díjas festőművész szovjet hadifogságban készült alkotásait, valamint hadifoglyok és családtagjaik levelezését. A tárlat annak a mintegy nyolcszázezer magyar politikai rabnak és kényszermunkásnak állít emléket, akiket a Szovjetunióba hurcoltak.

A gulágemléknapon, november 25-én azokra a magyarokra emlékezünk, akiket 1944 őszétől kezdve hadifogolyként vagy internáltként a Szovjetu­nióba hurcoltak többéves kényszermunkára. A második világháborút köve­tően a folyamatosan kiépülő kommunista diktatúrában sokakat a magyar hatóságok hathatós közreműködésével koholt vádak alapján öt-huszonöt évre a gulágra száműztek. A „Valahol Oroszországban…” című kiállítás azért jött létre, hogy rájuk emlékezzünk. 

A tárlat gerincét a békéscsabai születésű Jakuba János (1909–1974) képei alkotják. 

A művész munkáit lágy festőiség jellemzi, amelynek eszköze a tompa, lecsendesített színek foltszerű alkalmazása. Témái között elsősorban a szülőföld, a csabai tanyák világa, a parasztemberek és a táj meghitt kapcsolata szerepel. Jakuba János 1945 februárjában, hadnagyi rangban Budapest ostrománál esett szovjet hadifogságba, ahonnan 1947. július 15-én szabadult. A kiállítás a hadifogságban készült rajzait mutatja be, amelyeken megörökítette többek között a munkatáborok atmoszféráját, a természeti környezetet, a bányákat, az elgyötört arcokat, a megtépázott katonaruhákat, a kórházbelsőket, s amelyeket nagyban is szeretett volna megfesteni, ám erre végül nem maradt ideje.

Nagyné Pintér Jolán, a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnöke a kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott, hogy a gulágról több tárgy is hazakerült, ám a levelezőlapok, a levelek rázták meg leginkább, hiszen tudjuk, milyen körülmények között írták azokat, milyen testi-lelki állapotban fogalmazták meg a megfogalmazhatatlant. 

Jelen tárlat ritkaságokat mutat be, igazi művészettörténeti szenzációnak számítanak Jakuba János most először megtekinthető munkái, amelyek kordokumentumok. Nehéz évek lenyomatai a művészet eszközével elbeszélve. A levelek pedig a személyes sorsokra mutatnak rá, így a rajzok és az írott sorok együttesén átsejlik a valóság, a kényszermunka keserű valósága

 – mutatott rá.

Kovács Emőke történész, a tárlat kurátora lapunknak elmondta, hogy Jakuba János Munkácsy-díjas festőművész szovjet hadifogságban készített, kuriózumnak számító alkotásai önmagukban is megállták volna a helyüket, ám a fennmaradt, írásos dokumentumok bemutatásával még átélhetőbbé szerette volna tenni ezt a témát a magyar társadalom, de főként a fiatal generáció számára. 

A képeket így két különböző anyaggal egészítettük ki: a Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány tagja, Mohos Andor egykori hadifogoly fogságból írt többtucatnyi levelezőlapjaival, a család válaszleveleivel, valamint a legnagyobb hazai gyűjtő, Fellner János magángyűjteményének válogatott darabjaival, melyek között találunk tábori levelezőlapokat, hivatalos iratokat és könyveket is 

– hangsúlyozta a történész. Mint ismert, az elhurcoltak sok esetben nem tudták értesíteni családtagjaikat a velük történtekről. Előfordult, hogy vonatból kidobott levelek segítségével próbáltak meg hírt adni magukról. A fogva tartás során kezdetben nem levelezhettek, később a Vöröskereszt segítségével küldhettek szeretteiknek levelezőlapokat, amelyeken nem a valóságról számoltak be, azonban a hozzátartozók számára reményt adó életjelet jelentett néhány soros küldeményük.

A szovjet kényszermunkára hurcolás majdnem egymillió magyart érintett a történelmi Magyarország területén, akik közül mintegy két-háromszázezren soha nem tértek haza. A százegy éves Mohos Andor, egykori hadifogoly azon szerencsések közé tartozik, aki túlélte a gulág borzalmait. A megnyitón felidézte, hogy 1945 nyarától 1947 nyaráig Ocemcire lágereiben volt hadifogoly, ahol fizikai munkát végeztettek vele. Hazatérése után hadirokkanttá nyilvánították, de mérlegképes könyvelőként, jogtanácsosként dolgozott, egészen 2004-ig. A rehabilitációs eljárás során 1995-ben főhadnaggyá léptették elő, 2001-ben pedig megkapta a Honvédelemért kitüntetés II. osztályát.

A fogvatartottakat 1946-tól folyamatosan küldték haza, de a gulágrabok egy része csak 1953-ban, Sztálin halálát követően hagyhatta el a Szovjetuniót. Az egykori rabok még a kádári szocializmus idején is megbélyegezetten éltek, valós megnyugvást, elégtételt a rendszerváltoztatás hozott számukra. A „Valahol Oroszországban…” tárlat december 6-ig tekinthető meg.

Borítókép: A tárlat megnyitója (Fotó: Havran Zoltán)