Egy nehéz, megpróbáltatásokkal teli év végéhez közeledünk. Egyre kevesebb a fény, és egyre több a sötétség, amely körülvesz bennünket. Vigasztaló azonban az evangéliumi kinyilatkoztatás, mely szerint „a világosság a sötétben fénylik”. Nemrég meggyújtottuk az első adventi gyertyát, és ahogy egyre rövidülnek a nappalok és egyre hosszabbak lesznek az éjszakák, úgy egyre több adventi gyertyát gyújtunk meg, várva a Világ Világosságát – ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét Kiss-B. Atilla főigazgató a Budapesti Operettszínház „Ave Maria” Adventi Gáláján.
A teátrum telt házas, vastapssal jutalmazott gálájának egyik apropója a hála kifejezése volt, amiért Budapest adott otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, valamint azért is, hogy a járvány idején is kapunk erőt mindannyian Istentől.
Az ünnepi gálát John Francis Wade: Adeste fideles című, 1743-ban írt himnusza nyitotta Süle Dalma, Frankó Tünde, György-Rózsa Sándor, Pete Ádám, valamint az Operettszínház énekkarának előadásában. Majd a folytatásban a belga és német romantika nagy alakja, César Franck Panis angelicusát Lévai Enikő, Georges Bizet: Agnus Dei című művét Vadász Zsolt adta elő. Őt Lukács Anita követte, aki Franz Schubert Ave Mariáját énekelte. A közönség vastapssal jutalmazta Zábrádi Annamáriát, aki Adolphe Adam Cantique de Noëljét énekelte a teátrum énekkarával. Az ünnepi hangulatot fokozták Wolfgang Amadeus Mozart Laudate Pueri és Laudate Dominum című művei az énekkar és Süle Dalma tolmácsolásában, ahogy a verizmus egyik legnagyobb alakjának, Pietro Mascagninak Ave Mariája is Kiss Diána előadásában.
Az évnek viszont nemcsak megpróbáltatásai, hanem sikerei is voltak jócskán, ami a Budapesti Operettszínházat illeti, és ezeknek a sikereknek önök voltak a tanúi, társlétrehozói. Az a tény, hogy önök itt ülnek, és estéről estére megtöltik a Budapesti Operettszínház nézőterét, annak az igazolása, hogy szükségünk van egymásra. Önöknek a minőségi szórakoztatás által nyújtott szellemi-lelki táplálékra, művészeinknek pedig önökre, akik nélkül a munkájuk teljesen hiábavaló lenne. Azért viszont, hogy színházunk társulata egyben maradt, mindenki ragyogó formában van, és önök kedves nézőink kitartanak mellettünk, azért hálával tartozunk, ahhoz pedig, hogy a munkánkat a további próbatételek mellett is eredményesen folytatni tudjuk, Isten áldására van szükségünk