A Vargha László-életműdíjat egy személy, az ifjúsági díjat egy alkotócsoport nyeri el. A díjazottakról a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottság Népi Építészeti Munkabizottsága, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága, a Teleki László Alapítvány Népi Építészeti Programja, a szentendrei Skanzen, a Műegyetem és a Miniszterelnökség örökségvédelmi ügyekért felelős miniszteri biztosa által létrehozott kuratórium dönt.
A Vargha László népi építészeti életműdíjat 2021-ben Simányi Frigyes kapta meg. Az egy ideig a szentendrei Skanzen egyik főépítészeként, később Győr-Moson-Sopron megye főépítészeként dolgozó szakember Vargha László tanítványaként kezdte pályáját, és számos publikációja, tanulmánya jelent meg a népi építészettel kapcsolatban.
A népi építészeti ifjúsági díj kitüntetettje Radev Gergő és a Sárkollektíva Egyesület. Az egyesületet négy fiatal építész alapította azzal a céllal, hogy továbbvigyék a népi építészeti örökség megmentéséért folytatott munkát, bevonva ebbe a lehető legtöbb mai építésztanulót, kezdő építészt is.
Mivel tavaly a járványhelyzet miatt elmaradt a díjak átadása, 2020 díjazottjai is most vehették át a kitüntető oklevelet.
A Vargha László népi építészeti életműdíj 2020-as díjazottja Filep Antal. A néprajzos Filep Antal Vargha László tanítványaként és barátjaként az elmúlt mintegy hetven évben mind kutatóként, mind pedig egyetemi oktatóként sokat tett a népi építészetért.
A népi építészeti ifjúsági díját 2020-ban a kuratórium döntése alapján Szabó László és az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Népi Építészeti Tudományos Diákköre érdemelte ki. Szabó László 1976-ban alapította meg a diákkört, amely a maga nemében úttörőként szervezte népi örökségünk kutatását nemcsak az anyaországban, de a határon túli magyar területeken is.
A díj névadója Vargha László (Gyöngyös, 1904 – Budapest, 1984) felmenői között házépítő parasztácsok is voltak, s talán éppen ez ösztönözte a pályaválasztását. Tanulmányait a Műegyetem építészkarán kezdte, de ezt megszakítva a budapesti Bölcsészkaron tanult tovább, majd a néprajzi tanszéken Györffy István tanársegédje lett, és 1940-ben doktorált. Gyűjtőutakon vett részt mind építészmérnökökkel, mind néprajzkutatókkal, ahol épületeket mértek fel. Tevékenységével hidat hozott létre a két terület között, egyesítve a különböző szemléletmódok értékeit. Ennek a korszaknak fontos eredménye lett két könyv: A tilalmasi tanyák építkezése (Budapest, 1940) és A Nagykunság vidék népének építészete (Miskolczy László építészmérnökkel közösen, Budapest. 1943). A II. világháború után 1947–49-ben a Néprajzi Múzeum főigazgatójaként, majd 1950–1953 között a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatójaként tevékenykedett. Ezután 1954-től a Műegyetem építészettörténeti tanszékén oktatott 1975-ig. Társszerzője volt A magyar falu építészete című könyvnek (Budapest, 1955). A magyar építészettörténet oktatása mellett rendszeresen meghirdetett választható népi építészeti kurzusokat, és nyári felmérő táborokat vezetett. Kiemelkedő szerepe volt a népi műemlék fogalmának bevezetésében és népszerűsítésében, valamint a szentendrei Skanzen létrehozásában. Építészhallgatók generációival ismertette meg a Kárpát-medence népi építészetének értékeit. 1962-ben az Ybl-díj I. fokozatával tüntették ki „a magyar népi építészet kutatásában és értékeinek megőrzésében kifejtett több évtizedes munkásságáért”. Páratlan kézirat- és fényképgyűjteményét a szentendrei Skanzennek ajándékozta.
Borítókép: A díjazottak (balról jobbra): Bihari Ádám, Radev Gergő (Sárkollektíva Egyesület), Szabó László, Filep Antal és Simányi Frigyes (Fotó: Teleki László Alapítvány)
